Fel voltam készülve a banda legösszetettebb albumára. Tudjátok mennyire utálok szőrszálhasogató lenni? Pedig muszáj lesz...

2009-et írunk, ami annyit tesz, hogy két évvel a banda debütálása után, leporolva kicsit az underground groove hangzást, tagok maradtak, de ne is nagyon húzzuk az időt!

Szövegileg ugyanúgy csapongó, mint a Way Of The Fist, viszont valahogy még annyira sem lett hosszú egy-egy verse, mint ott! Konkrétan a legtöbb szám felépítése: 4 sor verse, talán bridge, refrén, még 4 sor verse, majd  refrén a végtelenségig ismételgetve. De nem lenne ez kifejezetten zavaró, mert a hangzása a legtöbb számnak így is nagyon ott van, viszont a szöveg... Nem azt mondom, hogy szörnyű, de elég lapos lett némelyiknél. De elég is negatívumnak ennyi, mert ezen kívül minden más szinte tökéletes! 
Pár szám, amire mindenképp érdemes odafigyelni:

Dying Breed - Az album abszolút ékköve! Szövegileg 10/10, még úgyis, hogy nálunk 5-ös értékelés van. A pergő basszus, a refrén kiegyenlítettsége... Érteni fogjátok. (és nem tudom mi az a légy)

Far From Home - Szintén egy a kevés közül, amit értékes szövegével a top akárhány 5FDP számok között kell említeni. Meg nem mellesleg ez mutatta meg először, hogy a srácok lírai számokkal is szebb szó híján elboldogulnak.

Hard To See - Nem egy nagy megfejtés, de ez az amit én speciel akármikor elhallgatok. Kifejezetten kellemes fellélegzés a 5FDP-os zúzáshoz képest.

Canto 34 - Meglepődtem, hogy találkozok ezen az albumon egy instrumentális számmal is, azon viszont nem, hogy mennyire eszméletlenül működik!

Összesítve: Részben kijavítva az előd gyengeségeit, behozva másokat sajnos, de bőven elnézhető, mert egyrészt: így is csak kicsivel van elmaradva a zseniálistól, másrészt: minden egyes szám az albumról koncerten mutatja meg igazán az erejét, harmadrészt: a következő albumra kijavítottak MINDENT amivel eddig "problémám" volt...

5/4