ZenePince

ZenePince

Five Finger Death Punch - American Capitalist

2015. november 13. - TorCher

Tehát elérkeztünk a tökéletes 5FDP albumhoz. A kulcs? (itt van: )  Hanyagolni az agyonjáratott groove elemeket, változatos vokál, és azt a k*rva szöveget rendesen megírni!

Tény, hogy ettől az albumtól kezdve a banda részben elhagyta a groove stílust, de annyit megtartott belőle, hogy a műfaj egyik legkiemelkedőbb darabja legyen, nem izzadságszagba fulladva. Mert igen! Sikerült kijavítania azt a hibáját a bandának, hogy egyben nehezen végighallgathatóak voltak az albumok, és egy rettenetesen változatos tételt tettek az asztalra 2011-ben.

Nem szeretnék mérhetetlen ömlengésben kitörni, de nem titok, imádom ezt az albumot! Kevés olyan album van amelynek minden számát a telefonomon tartom fixen, természetesen abszolút legális formában. Természetesen... Viszont ezt az albumot képtelen vagyok megunni. És ahogy látom, ezzel nem csak én vagyok így, tekintve, hogy azon felül, hogy a legpozitívabb kritikai elismerést kapta a többi lemezhez képest, a rajongótábor is leginkább ezt preferálta leginkább. De szerintem vegyük is végig az albumot számról számra. Aki olvassa pedig készítsen maga mellé egy kávét, mert hosszú lesz...

  • American Capitalist - A korábbi albumoknál mindig kiemeltem pozitívumként, hogy az első szám az albumon legtöbbször (mind a két alkalomnál) nem csak jó, de a legjobb az egész tracklist-ről. Furcsa, de én pont annak örültem ebben az esetben, hogy  ez kicsit gyengébb a többihez képest. De így is a 'tökéletes' alját karcolja. Külön tetszett a szövegben az előző albumok konkrét megemlítése, úgy, hogy azok relevánsan illeszkednek a dalhoz.
  • Under and Over It - Sokat elárul a Hollywood-i csillogásról, előítéletességről, a legtöbb előadó hozzáállásáról a saját produktumához, még sincs bővebben kifejtve a szövegben. Inkább pár elejtett mondatban érződik egy meglepően erős médiakritika. És az a szóló...
  • The Pride - Különböző brand-ek felsorolása, refrén, brand-ek, refrén. Felépítését tekintve elég egyszerű, mégis szövegileg szerintem ez a szám a legtöbbet mondó az albumon.
  • Coming Down - Elég hálás téma az egyre aktuálisabb 'öngyilkos tizenévesek', próbálkozott ezzel többek között a Rise Against, KoRn és még lehetne sorolni, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé fontos lenne. Elég szívbemarkoló, lassabb tempójú dal, talán a legismertebb a Five Finger-től.
  • Menace - Erős váltás a Coming Down után, kicsit gyorsabban össze is kellett kaparnom a zsepiket kidobni a francba, mert inkább egy 5FDP-re jellemzőbb zúzást kapunk 5. számként. Teljesen korrekt, hangulatban/tempóban az American Capitalist-re hasonlít.
  • Generation Dead - Egyik személyes kedvenc, kicsit értetlenül is állok, hogy egy elég elfeledett tételről van szó.
  • Back For More - Háborús téma, ami szinte tökéletesen átültethető más élethelyzetekbe is.  Inkább a kitartásról szól, amit tőmondatokban teljesen jól is összegez. Akik kompetitív FPS játékokkal játszanak, azoknak nagyon tudom ajánlani!
  • Remember Everything - Az egész szám gyakorlatilag egy búcsúlevél a közeli családtagokhoz írva, minden személynek egy-egy bekezdést hagyva. Nem igazán vagyok tisztában az ihlető körülménnyel, de így is valahogy az egészet olyan hallgatni, mintha Ivan személyiségébe egy kis bepillantást nyernénk. Iszonyatosan erős szám, és koncerten előadva, pedig egyszerűen lenyűgöző.
  • Wicked Ways - Az élet kiszámíthatatlansága, és a kérdés, hogy mennyire ismerjük a minket körülvevő embereket, de még inkább magunkat. 5/5, imádom, nem tudom mérsékelni a rajongásomat az album iránt...
  • If I'll Fall - ...na jó mégis. Szódával elmegy, de semmi több.
  • 100 Ways To Hate - Az lemez végére érve valószínűleg annyira elfáradtak a srácok, mint én. Igazából nem rossz az utóbbi két szám sem, de annyira nem is emlékezetesek.

Összegezve: A stílusváltás jót tett a bandának, olyannyira, hogy az első, inkább még próbálkozásszerű album egy igazi mestermű lett! Ha az a legnagyobb hibája az American Capitalist-nek, hogy 11-ből 2 szám "csak" korrekt, akkor remélem azoknak, akiknek bejön ez a stílus, egy másodpercig sem lesz kérdés, hogy 'Érdemes e meghallgatni?'. Változatos, jól kiegyensúlyozott, igényes. AC is love, AC is life.

5/5

A bejegyzés trackback címe:

https://zenepince.blog.hu/api/trackback/id/tr737763718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása