Papa Roach - Paramour Sessions

Az első albumon megismert négyes utolsó közös dallamai csendültek fel a 2006-os lemezen. Az album ismét más mint az eddigiek. Vannak rajta a Getting Away with Murder dalaihoz hasonló rock balladák, de Infest-féle komolyabb nu-metál dalok is. A legkomolyabb témáktól a teljes tébolyult hülyeségig, amit csak el lehet képzelni. Teszi mind ezt úgy, hogy ez az egész az előnyére válik. Nem felejt el koherens maradni.
Az album a megjelenésekor megosztotta a kritikusok, de összességében pozitív a vélekedés róla. Én nagyon szerettem és számomra abszolút rejtély, hogy miért ennyire alul értékelt és/vagy nem ismert. A lassabb ballada része remekül működik, jó a felépítésük és tartalmasak. A rap-rock őrültségek pedig remekül ellen súlyozzák képzeletbeli mérleghintánkat, hogy ne fulladjunk a kínkeserves depresszióba az album végeztével. Mindennek ellenére hat egységesként az album, mert volt mögötte koncepció. Kiemelendők:

paramour_sessions.jpg...To Be Loved - Az album nyitó dala, talán a legismertebb mint közül. Nem csodálom, remek kis feszültség levezető pörgés. Kicsi címzettlen odaszólogatás is van. Nehéz nem élvezni az egészet és ez borzasztó mód az előnyére válik.

Crash - Ez az dal az előző kettőhöz hasonlóan a totális megőrülésről és a lázadásról szólnak! Ez a szám talán azért lehet érdekes, mert a 2010-es élőfelvételeket tartalmazó Time for Annihilation lemez címe ebből a dalból jön. Melegen tudom ajánlani az első dalt a zúzó rockereknek!

time_for_annihilation.jpgForever - Ennél dalnál kezdődik meg igazán melankólikus lelassulás. Ez ismét egy (talán) ismertebb dal az albumról. Ez egy romantikusabb rock ballada. Zeneileg abszolút a toppon van ez a dal is. A magányosan teázgató rock szerető kollegáknak tudnám ajánlani, de igazából bárki számára fogyasztható és élvezhető

My Heart is a Fist - Érdekesség, hogy ebben a számban közreműködik Travis Barker, aki ekkor (is) a blink-182 dobosa. Elég sejtelmesen, de mindenképpen figyelem felkeltően indít. Az egész szám egy atmoszférikus és elgondolkodtató dal. A Travis kap elegendő szerepet és nagyon jól játszik.

No More Secrets - Ugyan komolyabb témákat boncolgat mit a lemez elején lévő számok, de abszolút azok párja lehetne. Ez a szám a könnycsatornát szorító dalokat oldja fel egy kicsit így a végére. Kicsit a Guns 'N' Roses-ra emlékezetet, de csak távolról. Egy egyedi és érdekes dal.

cd.pngRoses on My Grave - Egy méltó lezárása az albumnak. Kellően katartikus és ha nem is túl felemelő, de kivált valamiféle hatást. Jacoby elmondása szerint ez a dal az akkor tájt elhalálozó nagyapjáról/hoz is szól.

Ez az album, ha nem  is minden pillanata arany, kifejezetten rossz dal nincs rajta, sőt még középszerű se. Nem minden dal a legkellemesebb, de nem fog senkit csalódás érni, ha meghallgatja, kizárólag ajánlani tud. Megérdemli a figyelmet!

Basement Score: 85%