A '96-os album után talán a legnagyobb siker az volt, hogy a második albumot már a Century Media Record-nál adathatták ki. Ami csak annyit tesz, hogy a világ szintű ismertségük nőt. De ezen kívül olyan változások is végbe mentek, mint hogy csatlakozott a bandához Martin Bengtsson basszus gitáros. Illetve a felvételek alatt kialakulóban volt egy dobos csere is. Két dalt (amiből az egyik bónusz track) a régi dobossal, Daniel-lel vettek fel. A maradékhoz az újonnan érkezett Peter Wildoer adta a nevét. Valamint továbbra is közreműködött Fredrik billentyűs is, de sosem lett teljes körű tag.
Az album maga nem hosszú (hinné a naiv zenebarát), hiszen kilenc dalt számlál a dallista. Az az igazság, hogy ezek a számok nagy része hosszú. Ami nem az az a nyitó dal és a két instrumentális szerzemény. És a legnagyobb gondot is ez jelentette számomra. Túlnyújtottak a dalok! Inkább vágtak volna le belőlük és írtak volna 3 másik számot (időben ugyan ott lennénk). Nem mellesleg az előző album Melodikus Death Metál jellegét képviseli továbbra is. Bár csak kilenc dal van rajta van róluk mit mondani
Beast of Man: Nyitó dalként fantasztikusan helyt áll. Kemény, zúzós indítás. Az album egyik legjobb dala és legrövidebb is. Műfaj kedvelőknek kötelező.
Stigmata: Ez a második dal és a az első instrumentális. Gyakorlatilag egy nagy gitár szóló. Kellemes dallamok, de hallottunk már jobbat.
Black Earth: Másik csúcspont. Ez az egyik olyan track, ahol az alap és az ének normális összhangba van. Sajnos van egy két olyan dal ahol ez nincs meg és így veszít az értékéből és konkrétan szétesik a szám.
Vox Stellarum:A másik instrumentális szerzemény. Lassabb, szelídebb, mint az előző kétperces gitárszóló. Itt jelentős a zongorai alap. A dal elején és végén ugyan az a dallam ismétlődik a közepén a dob és a gitár is megszólal. Remek kis hangulat zene ami dob az albumon.
Bridge of Destiny:Utolsó dal az albumon. Ez is ugyan azokban a betegségekben szenvednek mint a korábbiak. Hosszú és monoton... lenne, DE ez a dal hivatott lezárni az albumot. Ami egy jó dolog, ha éreztetik, hogy igen itt vége van viszont ez a dal magába foglal egy másik dalt. Nem értem. Mi az hogy a záró instrumentális számot ehhez a dalhoz csapták hozzá, így lett ilyen hosszú. Ez a megoldás nekem nem tetszik. Miért nem rakták külön track-re?
Na mindegy. Hát ennyi lenne az Arch Enemy második albuma. Igazából aki szereti az ilyen Death metál jellegű dolgokat, maximálisan ajánlható. Nekem a kezdet jobban tetszett, de itt is voltak értékelhető, jó dalok.
Basement Score: 74%
