A 2015-ös év nagyon meghatározó volt a banda életében, ugyanis ebben az évben szüntették meg kapcsolatunk a Tooth&Nail Records-al, és független előadóként folytatták pályafutásukat. Az elején úgy tűnt ez jól és működik. Az év végére azonban gitárosa, Adam Kronshagen kilépett a bandából, hogy több ideje legyen a saját életére. De a maradék két tag lelkesedése töretlen és ki is találták, hogy elkészítik következő albumukat, aminek a finanszírozására a rajongókat kérték segítségül, ugyanis feldobtak egy kickstarter hirdetést a You Can't Kill Us-ra. Aki nem tudná, a kickstarter egy gyakorlatilag adomány gyűjtő hely. Felrakják oda az emberek azt amire pénz kérnek, míg a nép küld nekik pénz, tulajdonképpen leegyszerűsítve ennyi lenne.
Tehát visszatérve az Icon for Hire-höz, a hirdetés jól sült el, megkapták a kellő pénz és el is készült az album, ami lassan egy hete már el is érhető.

Mivel az album készülésekor már csak ketten voltak egy énekes és egy dobos, a maradék hangaláfestést meg kellett oldani valahogy és hát mi mást alkalmaztak volna mint az előző albumon felvezetett elektronikus effekteket. Ez az album sokkal gyakrabban és töményebben használja az elektronika nyújtotta lehetőségeket, ami hol jól sül el (ez a ritkább eset), hol pedig kevésbé. És hát sajnos ez okozta nálam az album vesztét, egyik másik szám effektezése borzasztóan tönkre tette az egészet. Vannak jobb dallamosabb dalok, de azok is inkább pop dalként kiemelkedőek, mintsem a rock kategóriájába sorolnám őket. Nehéz az egészről átfogóan beszélni, hiszen mint mondtam a dalok teljesen eltérnek egymástól a szó minden értelmében. Úgyhogy akkor nézzük a dolgokat részleteibe; dalok:

Supposed to Be - Kellemes indítás, abszolút a jobb dalok kategória. Hangulata van, ami sajnos az albumon nem túl gyakori. A vokál talán ennél a dalnál a legjobb. Itt is használnak mindenféle varázslatot, nem is keveset, de int még inkább hozzátesz, jól van az egészbe beleépítve

Pulse - Ennek a dalnak az elején fogtam a fejem, hogy ez ugye nincs komolyan gondolva! Ahogy a szám kezd az valami rettenetes. A refrén a szám talán legjobb pontja, de az se olyan többször szeretnél meghallgatni életed során. Aztán pedig, ha még maradt hajszálad érkezik egy drop aminél ha eddig nem ültél, akkor majd lefogsz! Elképesztő, hogy nem olyan rég még Make a Move és hasonló kaliberű dalokat játszottak. Ezek szerint a studió befolyás egyeseknél nagyon is jótékony hatású, ugyanis nem vesznek el a saját művészetükbe, mint az Icon for Hire.

The Magic - Ezzel a számmal azért vagyok bajban, mert nem tudom, hogy szeretem e vagy fárasztó. Amikor rock zene hatása van akkor nagyon örülök annak, hogy ez a dal létezik, ugyan akkor ez a beakasztott "The Magic" résznek (ami talán a refrén akar lenni vagy mi) is megvan a maga bája. Nem ajánlom meghallgatásra.

Under the Knife - Erre a számra se tudom az mondani, hogy maradéktalanul jó, de inkább ez mint mondjuk a következő. A harmadik versszak mesélős részének például meg van a maga hangulata, meg egyébként is vannak jó pillanatai a dalnak. A lezárás pedig nekem nem tetszett, egyszerűen nem illik a dalba.

Here We Are - Oké ezt nem fogom túl ragozni. Ez rossz, pedig az elején kicsit még akár bizakodhatnánk is, aztán amikor átlépi az első percet, meg kellett győződjek arról, hogy ez még mindig Icon for Hire e vagy véletlen nem kapcsoltam-e át az idei EB himnuszra! Te jó ég, miért kellett ez?

Get Well II - Először is nehogy valaki véletlenül azt higgye, hogy bármi hasonlóság van az "első résszel" mert semmi! Csak simán a banda szeretne emlékeztetni minket arra, hogy hallgathatnánk tőlük jó számokat is e helyett. A dal egyébként nagyrészt elég középszerű, a refrén mondjuk nem rossz, de ez a maximum, amit dicsérni tudok rajta.

 Invincible - Ez pedig az abszolút gyalázat. Komolyan a korai Skillet dalokat idézte fel bennem, azokra pedig nem szívesen emlékszem! Egyszerűen tragédia ez a szám. Már az elején olyan mintha valami ma népszerű popzenét hallgatnánk, ez az érzés a későbbiekben erősödik, majd eljő a refrén és megtudom miért nem hallgatok ma népszerű pop zenét. De a korona a dal végén kerül fel, amikor is mintha már Nicki Minaj szólna. És ez az a hasonlat, amit soha nem tudtam elképzelni a bandának, de sajnos itt tartunk.

Eléggé sajnálom, hogy ez az album rossz lett. Meg vannak a pillanatai, de kevés és azok is csak a közegből emelkednek ki. Közelébe sincs a korábbi munkásságukhoz. Néha kicsit olyan, mintha a 'The Path of Totality' Korn album szólna. Nem jók a számok, nagy részük idegesítő vagy unalmas. Nem ajánlom ezt az albumot, maximum azt a két-három számot, amik jobban sikerültek.

Basement Score: 52%