Egy 2007-es baleset következtében Dave Buckner rehabilitációs intézetbe került és ezzel együtt a bandából el is zavarták. Azonnal kerestek is valakit a helyére, és a választás: Tony Palermo-ra esett.

2008 meg is kezdődtek az album munkálatai. Októberre megjelentek az első dalok és márciusra már kapható is volt az album. A kritika felemásan volt vele. A középszerű és a jó között. Igazán lehúzást nem kapott (és tőlem sem fog). Az album számomra egyértelműen két részre osztható. Az első egy néhány szám vagy maximum az album fele az ami a korábbi lemezekhez hasonlóan az újító és az ambiciózus dalokat tartalmazza. A második felére pedig mintha berántották volna a kéziféket és alapjáraton halad a vége felé. A kezdeti dalok tudatában ezt rossz volt megélni. Kiemelendők:

Change or Die - Ha valamit mindig is szeretett csinálni a banda, akkor az a határok feszegetése. Jacoby screaming-je szerintem valami hihetetlen jól működik és stílusosan bővíti a már így is elég színes Papa Roach palettát. Remek kis dal, igazi energia bomba.

Hollywood Whore - Ha már felpörögtünk ideje megmondani a frankót. Ez egy kőkemény társadalom bírálat és kor rajz. Az elkorcsosult értékek és erkölcs. A ragyogni vágyás. Ha egy picit belegondoltok, elképesztő mély ez a dal. Mellette szórakoztató és könnyed.

Had Enough - Ez az eddigieknél egy lassabb szám. Sokkal inkább egy elmélázós szám, ami azért halad is. Problémák felvetése, azok kezelése és egyfajta megoldás. Ez a fajta fejlődés nem csak a szövegben van jelen, hanem a ritmusban is megfigyelhető, ahogy pörög fel a dal és a végére mintha a refrén mintha újra definiálódna.

Carry Me - Ez a dal már az album későbbi részén csendül fel. Számomra egy fajta megváltás volt, ugyanis ennek a dalnak találtam a legtöbb egyediségét és stílusát. Alapvetően egy rock ballada. Lassabb hangvételű, Jacoby saját gondolatait hallgatjuk valamiféle szerelmes vallomás a dal. Tudom ajánlani, megvan a hangulata.

Összességében borzasztóan jól indul az album, az eleje kész csoda, majd egyszer csak mintha elfogyott volna az ötlet és kevésbé kreatív számokat írtak volna. Ez nem jelenti, hogy hallgathatatlan vagy rossz. Egyáltalán, csak a korábbiak tükrében kevés.

Basement Score: 70%