A nyitóalbum arany minősítést ért el valamint két Grammy jelölést is kapott. Egy fél éves turné után a banda ismét parkolópályára kerül, mert Jim és Corey vissza tért a másik bandához. A visszatérés 2006-ra datálható. Év elején elkezdődtek a második albumnak a munkálatai, azonban egyet nem értés miatt a dobos Joel Ekman elhagyta a csapatot. A show nem állhat meg, gyorsan a helyére kerítették Roy Mayorga-t, aki korábban a Nausea és a Soulfly bandáknál dobolt. Áprilisra be is fejeződtek a munkálatok, így augusztus elsején már a boltok polcán figyelt a Stone Sour cilinderes-távcsöves lemeze.

Tehát itt van a második album, ahol megfelelő ütemezésben váltják egymást a a dölöngélős rockballadák és az igazi headbanges zúzások. Mindez persze megtámogatva a kellő kreatív zenei alappal és Corey Taylor utánozhatatlan hangjával. Bár az korong nem tökéletes, a kellő fantázia és változatosság meg van, ez párosul a hozzáértéssel és a zene iránti alázattal, úgyhogy nem sok gond van itt. A szövegek úgy működnek, azoknak kell... egyik másik kicsit odaszólogatósabb, de akad itt őszinteségből is rendesen. Jöhet (Bár)mi... jöjjenek a kiemelendők:

30/30-150 - Dob és basszus - a legjobb bevezetése egy ehhez hasonló albumnak... az egyedisége a lemeznek már itt megmutatkozik. Egy jellegzetes Stone Sour dalra sikerült a nyitányt megírni. Ezt a rockzenei stílust jól kimeríti és a szöveg is olyan Corey Tayloros...

Come What(ever) May - A második, albumcím adó dal folytatja a vérvonalat. Egyszerűbb alap a verzéknél, majd egy eszeveszett hajtás a refrénnél. Kőkemény hard rock a javából. Bár a 30/30-150-vel ellentétben itt a vokál valamivel színesebb a hörgések tekintetében, de még nem csap át a túlzott metálba, éppen annyi van, amennyit egy ilyen szám elbír.

sillyworld - Ami mellett nem tudok elmenni: Mi ez a haj???? [klipp] - Ahogy az a videóból is kitűnhet, ez egy világban csalódott ember nótája. A szöveg nyújt hideget meleget mindenkinek, aki megérdemli. A nem tetszésnek egy kreatív módja ez a dal. Alapvetően lassan, nyugodtan indít, majd a kórus valamivel hangosabban lép be, így a dal nem lesz monoton.

Through Glass - A második album "Bother"-je. Nagyon hasonlít egymásra a két szerzemény és nagyjából ugyan azt a szerepet tölti be a két dal. Persze nem teljesen egyforma, mert azért azt mégse kéne csinálni. Igazság szerint megismételték azt a dal úgy hogy ez mégis valami más. Alapvetően az akusztikus gitáros alap dominál, de dobot is hallhatunk a szám későbbi részeiben. A hangulatot és az érzelmeket frenetikusan közvetíti.

Zzyzx rd. - A záró akkordokat egy zongorával kísért ballada képében kapjuk meg. A dal egy őszinte vallomás a nehéz alkohol áztatta útról, aminek a végállomása az öngyilkosság lett (majdnem). A cím is erre utal, mert a Zzyzx road egy több mint 150 kilométerhosszú út Kalifornia és Las Vegas között. A dalban fontos szerepet kap Corey felesége, ugyanis ő a végsőkig ott volt mellette és tulajdonképpen neki köszönheti az életét.

Kicsit szentimentális lett a befejezés, de ettől független egy elképesztő jó 45 perc, azt amit az Iowai banda 2006-ban letett az asztalra. Intenzív és tele van energiával. Ha nem is minden pillanata ér aranyat, a gyengébb részekből nincs sok, és azok se nélkülözik a minőséget. Csak ajánlani tudom!

Basement Score: 83%