Két évvel az előző meglepetés után debütált a banda 3. lemez, ami az Infinity on High névre hallgat. Szintén egy pop/punk albumot kapunk, de én ezt kicsit egyhangúbbnak éreztem.

Az album a Thriller-re kezd ami alatt azon voltam végig "csak lesz ez majd jobb is". Hát... lett is! Ugyanis a második track a The Take Over The Breaks Over, ami dallamosságával már az első pillanatban megfogott. Ez a dal előre haladtával csak fokozódott. A minőséget tovább viszi a This Ain't A Scene It's an Arms Race, majd ezek után megemlítendő a Golden is maga kis lassú hangvételével.

Az megvan hogy két dal ki maradt és ez lassúzás sem túl jó... Na igen elkezdődtek a gondok. Azért még egyszer fellélegezhetünk az album kvázi felénél, ugyanis a személyes kedvence Thnks fr th Mmrs jön. Miért pont ez a kedvencem? Ez egy nagyon jó kérdés, igazából a feeling és a dallam ami megfogott, amit a vokál csak tetőz. És plusz pont a videóklipp! Ezt néhány feledhetőbb alkotás követi, majd az album végén érkezik még egy pár furcsaság, mint például a You're Crashing But You're No Wave, ahol az éneket érdemes végig követni. Nem tudom hogy ez most jó vagy nem, de mindenképp művészet. A végén az I've Got All This Ringing In My Ears. Ez egy kellemesebb lezárásra sikerült, remek kis hangulat zene.

Egyébként meg a vége az mi volt??? "Now Press Repeat" érdekes vicc vagy csak kép mutatás. Gondolom nem vették komolyan minden esetre fogalmam sincs - örök rejtély marad. Szóval akkor, meg lehetett hallgatni, a jobb dalokat kötelező is a műfaj vagy a banda kedvelőinek. És akkor szerintem korrekten:

5/3

UI: Van egy kisebb hírünk is mára, a minap útnak indult facebook oldalunk, ahová első poszt ként ez fog kikerülni (nem hiszem hogy a korábbiakat meg kellene osztani, majd csak a soron lévőket, de meglátjuk)
További jó szórakozást! - Szerkeztőség