Egy kis villamosozás, majd egy kellemes séta és félóra ácsorgás kapunyitásig... ilyen volt a Leander Kills koncert:

Kapunyitás után fél órával lépett színpadra az első előzenekar, az Abyss, Watching Me. Egy öt tagú cseh bandáról van szó, akikkel kapcsolatban az első pillanatban meglepetés ért. Ez a srácok elképesztően fiatalok. Ehhez mérten nem okoztak csalódást a zenéjükkel, kellemes tini emo-rock zenét játszottak. A zenéléssel nem volt gond. Tisztességesen hozták, amit egy koncerten lehet. Egy két apróság azonban be zavart a képbe. Például, hogy az alapokat maguk a zenészek indították, a színpadon egy laptoptól. Ez annyiban zavart minket, hogy időnként az énekes sasolta a képernyőt dal közben, mindezt háttal a közönségnek.
Később egy másik gikszer is adódott. Az egyik szólógitáros elnémult. Eleinte az énekes beszéddel húzta az időt: megemlékezett Chesterről, majd a Numbot énekelte az első refrénig. A gitárt nem tudták még ekkor működésre bírni, így a következő dal nélküle ment le. Majd az utolsó dalnál már minden szólt, köszönet levonulás és egy fél óra szünet.

Miután kibeszéltük az első zenekart mialatt átrendezték a színpadot érkezett a második zenekar, az osztrák A Caustic Fate. Majdhogynem be robbantak a színpadra. Heavy metál stílusban alkotnak, ők magukat Rockcore előadóként tartják számon, ami egyébként megállja a helyét. Elképesztő élet volt a színpadon és a közönségben, amíg játszottak. Borzasztóan szimpatikusak voltak és a zenéjük is teljesen rendben volt. Ami plusz adalék volt, hogy a közönséget is rendesen megmozgatta. Gugolás-ugrás... volt pogo, lejött a színpad elé pacsizni, de ami a legdurvább: bemászott a közönségben és ő kezdeményezte a circle pit-et. Én nagyon élveztem mind a harminc percét ennek is, de akkor jöjjön aminek jönnie kell.

További fél órát kellett várni, de ez ekkor már senkit sem zavart, mert mindenki tudta mi következik. Időben el is kezdték (ami engem meglepett). Iszonyat jó bulit csináltak, az első perctől az utolsóig. Színes volt a felhozatal és volt néhány meglepetés is. Az első az Amigod volt. A Kills harmadik dala után Leander felkonferálta a másik aktív bandáját az Amigodot és velük is játszott két dalt, az egyik a Madár volt, a másik a banda saját dala: Hősöd. Aztán vissza a Killshez. A zúzós rock dalok közé azért néhány érzelmes pillanat is befért. Megfagyott a levegő mikor az Élet című dalt játszották és valami hasonló érzés fogott el, mikor Leander beült a zongora mögé (ami egy szintetizátor volt, de mindegy), ahol két dalt játszottak el, amiből az egyik a Szomorú Vasárnap volt. Ez utóbbival annyi volt a probléma, hogy viszonylag hátul volt és nem volt megemelve így elől sokat takart a színpad. Remekül működtek a lassabb nóták is. Egy további meglepetés, hogy a Lopott Könyvek tankcsapda feldolgozásukat is eljátszották élőben. A közönség nem is elégedett meg a show hosszával így természetesen vissza tapsolta a bandát. A vissza jövetel iszonyat erősen indult Valentin a dobos közel két perces szólójával. Ezek után két további dalt hallhatunk majd egy újabb leköszönést. A közönség továbbra is kitartó volt, aminek meg lett az eredménye. Abszolút a tervezetlen harmadik bónusz dalt is kaptunk (olyannyira, volt ad hoc hogy mikor az énekes a gitárosnak szegezte a kérdést, hogy melyik legyen, tisztán olvasható volt a száján: "nem tudom"). Végül a Leander Risingnak a Nyolcadik Főbűn című dalára esett a választás.
Összességében és nagyon élveztem az estét. Leanderen és csapatán látszott a rutin, hogy igazi veterán(ok), ami leginkább az élő jamelésnél volt figyelhető. Én bántam volna, ha kihagyom és azt javaslom mindenkinek aki nem volt még Leadner Kills koncerten és egy minimálisan is érdeklődik, megéri!