A második korong még sikeresebb volt mint az első. Ezt követően megtartva jó szokásukat turnéra indultak az Avenged Sevenfold-dal. Már a koncertek között is burjánzani kezdett a harmadik album. Az első single 2012 októberében látott napvilágot. Ebben az évben kijött egy második promo dal is. A hat fős társaság nem változott és 2013 januárjában már a harmadik teljes értékű stúdióalbumuk is elérhetővé vált.

A Notes from the Underground címre keresztelt lemez 11 új dalt vonultat fel. Korábbi interjúkban azt mondták, hogy az első album hangzását szeretnék újra megeleveníteni. A dalok minősége a régi, a beszippantó hatása és az egyedisége továbbra is meg van a bandának ezen felül a második albumról magukkal hozták a mondani valót is. Itt talán még egy lapáttal is tettek rá ugyanis annyira pokolian lehangoló a szövegeket olvasni és utána nézni, hogy melyik miről szól. Olyan hatást kelt az album, mintha az előző kettőnek ilyen arany középútja lenne. Kiemelendői:

Dead Bite – Egy hideg rázó nyitás után fejes a raprockba. Ami miatt Érdemes meghallgatni a számot az nem más mint az atmoszféra teremtés, maga a zenei kíséret. A rapszöveg maga sem rossz, sőt kifejezetten kellemes, de a bravúrt ezúttal a hangszerelés viszi, ami legjobban a refrénben ütközik ki, amit Danny fantasztikus támogat meg. Végre értelmet nyer a banda nevében az Undead rész is, hiszen az élőholtaktól ezt várjuk.A vérfagyasztó hangulatot.

From the Underground – Az nyitány rettegését sikerült tovább vinnie a From the Underground-nak is. Ennél a dalnál a felépítés az ami el lett találva. Lassú nyugodt zongorás indítás, majd egy iszonyat mód felpergő dob és az első rap rész aztán egy kis screaming/ordítás amivel visszatér a pörgés és egy abszolút visszafogott refrén. Nem hiszitek el mennyire jól működik.

We Are – Ez a második megjelent dal a lemezről. Ez sem egy egyszerű darab, de itt ami kiemelkedővé teszi a dalt az a sorokban bújik meg. Valamint a dal végén az a pár sor amit és inkább ahogy ismételgetnek. Amúgy a videoklippet, ami készült a We Are-hoz a SlipKnot Shawn bohóca rendezte.

Rain – Egy lassú és visszafogott szerzemény, ami az első akkordtól az utolsóig megtartja jellegét. Az zenei alapot is minimálisra véve (kis dob, egy akusztikus gitár a háttérben, meg egyéb elektronikus hangok), így reflektorfénybe kerül a mondani való, ami te jó ég akad. Az elmúlásról szól, meg arról, hogy milyen egy magányos senkinek lenni. A dal címe eső és amikor a dob nem olyan intenzíven szól, hallani, hogy mennyire jól eltalálták az eső hangját, különösen a végén lehet erre felfigyelni.

Outside – Szintén lassan indít egy szál gitárral és lesújtó szavakkal, de ez jelen esetben nem tart ki végig. A felvezetésben elhangzott lassú refrén később egy sokkal erősebb és szenvedősebb tónust kap a továbbiakban, ami tök jól áll össze a kicsit Skrillexre sikerült alappal.

A Feljegyzések a Föld alól bebizonyította (ismét), hogy a srácok baromi jó szöveget tudnak írni. Itt talán több a komolytalanra vett szöveg, de azok amik mélyek sokkal jobban működnek, mint az előző lemezen. Visszatért a csilingelés egy kis időre, valamint itt több az ordítás is, de nincs túlzásba víve, valamint nem egy lassabb balladát is jól összeraktak. A komoly és komolytalan dalok ha nem is tökéletes harmóniában, de nagyon jól megférnek egymás mellett, de talán egy másik sorrendben egy jobb összhatást is kelthet.

Basement Score: 80%