ZenePince

ZenePince

Nickelback - Feed the Machine

2017. június 23. - Ryde_Laci

Egy hete jelent meg a a Nickelback, Feed the Machine című szám szerint kilencedik nagylemeze. Így elől járóban azt elárulhatom, hogy jó lett, de ez még árnyalódni fog. Mostanában beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki szereti a banda munkásságát. Igazából ebben nincs semmi egzotikus, de megkérdeztem, hogy mit várt és mit kapott az új lemeztől és teljesen elégedett volt a csapat teljesítményével. Egy ponton a lelkesedése elkezdett önkéntelenül úrrá lenni rajtam is és így vágtam bele az idei tizenegy Nickelback szerzeménybe. Hamar azon kaptam magam, hogy élvezem amit hallgatok.
feed_the_machine.jpgAz már a korábban megjelent dalokból egyértelműnek tűnt, hogy a Dark Horse-os zúzós vonalon indulnak tovább. Ez a felvetés be is vált, egy nem sokban eltérő de érezhetően erősebb hangzást kapott a lemez. A számok működnek, jól fel vannak építve. Megtartották az előző albumon bevezetett zseniális újításukat, hogy az első számot (és ezzel az egész albumot) felvezetik. DE! Sosem hittem volna, hogy ez fog bekövetkezni és mégis. Ha valamit nem engedhet meg magának a banda az a vissza fejlődés, bármi terén... és mégis... Nem tudom, hogy a csajok vagy a drogok, de néha olyan arcpirító sorok kerültek egyes helyekre, hogy komolyan én kérek elnézést érte. De akkor Tápláljuk a Gépet, jöjjenek a kiemelendők:

feed_the_machine_single.jpg

Feed the Machine - A lemez első dala és az első megjelent single is. Mint már mondtam, kapott egy ütős kis felvezetést. Alapvetően rendben van a szám. Jó kis hangulatot épít fel és tart meg. Végig élvezhető marad és egy komoly, biztató irány ad a bandának/lemeznek.

song_on_fire.jpg

Song on Fire - Egészen amíg el nem érkezünk a harmadik trackhez, ahol a refrén már bevezet abba a delirium álom jellegű dalszöveg írásba, ami csak később éri el a csúcsát. Ez egy szerelmes dalnak készült, de ez nagyon nehezen hámozható ki belőle. Ezzel a részével igazából nincs is baj. A zúzás és a számfelépítés is rendben van, de a lángoló, süllyedő meg holdra szálló dal metafora nekem magas.

must_be_nice.jpg

Must Be Nice - Jaj! A Must Be Nice-szal sincs sok probléma. Egyedi, újszerű a hangzása, ugyanakkor jól illeszkedik a sorba is, szóval tök király és hallgassátok nyugodtan. Csak a szöveget meg ne nézzétek. Több hetes fejtörést okoz megoldani és akkor is inkább feladod. "Elektromos csúszda, kék hal, piros hal, az agyad eldobod" - hát el!

Betrayal (Act III) - Elég érdekes előélete lehetett ennek a Betrayal trilógiának. Az Act II-ről olyan értesüléseim vannak, hogy elkészült, azonban stílusban nem passzolt az albumhoz így inkább kihagyták (ami döntés egyébként király, támogatom az ilyet, ha valaminek nincs itt keresni valója, az ne legyen itt.). Aztán, hogy a hármas miért van előbb mint az egyes, erre csak azt tudom mondani, hogy előbb lettek készen a dalok mint a sorrend és hát így alakult. (Azt azonban már megtippelni sem tudom, hogy utólag miért lett így hagyva, miért nem nevezték újra a dalokat). De, hogy magáról az Act III-ról is essen pár szót. Közelebb áll a Feed the Machine-hez, mint a Must Be Nice-hoz, ami jó. Hangulatos és kellemes nóta és őszintén meglep, hogy ilyen minőségben és még inkább mennyiségben van ez jelen a korongon. Szép!

Betrayal (Act I) - Megtörtént az amit soha nem hittem volna! A banda történelmében először úgy telik el több mint két és fél perc, hogy közben nem halljuk Chad hangját! Nyilván túlzok, mindenesetre említésre méltó, hogy a Nickelback valami olyasmivel próbálkozik, amivel eddig még nem... ez pedig az instrumentális dalírás. És meglepően jól megy nekik. Először hallva nem igazán tudtam összekapcsolni a számot és a lemezt, de figyelmesebben újrajátszva megvan ennek a helye a listán! Eltér az előző negyven perctől, de jól egészíti ki azt. És a tény, hogy a banda ilyen dalt képes írni, ami iszonyat profin hangzik és öröm hallgatni, hát le a kalappal.

Javarészt meglepetéssel zártam le a Nickelback pályáját egyelőre. Kellemes csalódásként ért az idei művük, ami ugyan messze nem tökéletes, de nem is merül ki a második hallgatás után. Javaslom a dalszövegek kerülését és/vagy megfontolt értelmezését. A rajongók szeretik, de én a szkeptikusoknak is azt mondom: nem kell tőle sokat várni, mégis érdemes tenni vele egy próbát!

Basement Score: 67%

A bejegyzés trackback címe:

https://zenepince.blog.hu/api/trackback/id/tr4712610129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása