Ha már legutóbb szóba került, lássuk, kik is ezek a srácok. Az A Day to Remember egy 5 főt számláló amerikai Metalcore banda. Alakulásuk 2003-ban történt.
Jeremy McKinnon - Vokál
Tom Denney - Gitár
Neil Westfall - Ritmus gitár
Joshua Woodard - Basszus gitár
Bobby Scruggs - Dob
Ez a pár roppant barátságosan festő arc 2005-ban dobta össze első lemezük.
Az album el is kezdődik egy izgalom fokozó Intro-val. Majd a második track (Heartless) kétségbe ejt, hogy nem nyomtam e véletlen Asking Alexandia-ra. A refrén előtti "tömeg vokál" (ami nekem rohadtul bejön) meggyőz arról, hogy nem nyomtam félre csak a srácok akkor máshogy gondolták a zenéjük. Ezek után hörgünk még egyet és jön a Second Chance, ami már talán kicsit jellegzetesebb ADTR dal, de persze a hörgés itt sem marad el. Ezek után egy olyan dal jön amit szerintem mindenki csak a címe miatt hallgat. Casablanca Sucked Anyway, ugyanis a vokál itt valami rettenet. Ezt a tiszta énekre értem. A hörgés olyan mint az előző néhány dalban, Ezen az alap se segít és a gitár ott 2 perc környékén???
Aztááán... A következő dalhoz nem is fűznék semmit. Egy kedves YouTube kommentelő leírta mit érzek.
Ez a You Should Have Kill Me When You Had the Chance
Ezzel sincs vége a sornak. A You Had Me at Hello, egy felettébb lassabb, nyugodtabb és lírikusabb dal lett. Akkor az most jó? NEM... Hogy jön ide? Az album végén vagyunk, ti meg megálltok egy tábortűzi daloláshoz? Kérlek...
Jön az utolsó teljes értékű track, az 1958, ami narráció HÖRGÉÉÉÉÉS a végén meg valami nagyon elbaszott... izéé. A végén levezetés, HÖRGÉÉÉS levezetés (Sound the Alarm)
Annak ellenére hogy az lemezen egy intro-n és egy outro-n kívül 8 dal van, is nagyon fárasztó végig hallgatni, és nem egy kellemes élmény. És ha az ember csak félfüllel hallgatja, könnyen eltévedhet az egyforma alapok tengerében és idegsítő ugyan azt az egy instrumentált hallgatni fél órán át.
Basement Score: 58%
