Három év elteltével a Papa Roach a DreamWorks studiójából köszön vissza ránk. Második albumuk az Infest a hallgatóságot eléggé megosztotta, van aki szerette, van aki nem. Ez a kritikai vízhangban is visszaköszön.
Maga az album számomra elég felemás volt. Jó számokból persze megkapjuk az adagunk, de van néhány laposabb track és itt ott a szöveg nem jön ki ütemre amit nem is értek, hogy hogy tehetik ezt meg? Akkor a dalok:
Infest: Ez az album kezdeti dala. Az egész az őrületről szól, ehhez mérten a dallam világa teli találat. Amit viszont nem értek, hogy hogy írtak dalszöveget? Mármint ha figyelsz tisztán kivehető hogy nem jön ki ütemre.
Last Resort: Ehhez a dalhoz egy kedves sztori fűz, egész pontosan a Last Resort volt számomra a modern rock kapuja. Ez volt az első szám amit tetszett és ezek után kerestem fel az újabb és újabb rock dalokat és bandákat. A dal maga egyébként az egyik legtökéletesebb rock-rap egyveleg. Ütős alap, nagyon király szöveg, dallamos ritmusos, ha az ember hallja akkor biztosan magával ragadj.
Dead Cell: Egy egész jó kis darab, kicsit elvont a téma, de megvalósítás elborult és szórakoztató. Ami viszont tönkre vágja, az az, hogy képtelenek voltak egy épkézláb refrént írni a srácok. Kár érte.
Between Angels and Insects: A kiadás előtt még Obsession címen futó dal az album egy másik nagy meglepetése. Az egész egy ilyen utópisztikus világot fest le, amihez a zene csak hozzá tesz. A refrén megint nem egy nagy megfejtés, de a Dead Cell-hez képest komoly előre lépés.
Blood Brothers: Az album egy másik nagy csodája. Ez a szám többek között a Tony Hawk's Pro Skater 2 egyik dala is lett. Ezen kívül sokat mondó, a refrén írás egy újabb lépcső foka.
Snakes: Az album vége fele még egy kellemesebb dal. Remek aláfestés és jó kis szöveg. Szintén az őrület témában mozog a dal, és ismét egy remek rap-rock összhang az egész.
Végső soron megvoltam elégedve az albummal, remek zenét szolgáltattak nekünk a srácok az albumon keresztül, azt a pár félre lépést pedig, majd az idő temeti.
Basement Score: 74%
