A történet 1992-ben kezdődött. A SlipKnotból ismert Corey Taylor már a kilenctagú-sátánkecskés-overálos projektje előtt is zenekarozott. A Stone Sour megalakulása ugyanis öt évvel korábbra tehető. A nevét egy Iowai (innen származnak) koktélról kapták, ami whiskeyt, narancslevet és sós mixet tartalmaz.  A legelső felállásban dobok mögül Joel Ekman játszott és basszusgitárjával Shawn Economaki egészítették ki Corey vokálját (aki egyébként ritmus gitározott is). Két demó albumot fel is vettek hármasban. Ezekkel kapcsolatban ismerkedtek meg Jim Root-tal, aki szólógitárjával egészítette ki a triót 96-ban. Még ebben az évben felvettek egy harmadik demót, ezúttal négyesben, melyből 3 dal egyébként a debüt albumon megjelent.

97-ben megalakult a SlipKnot amivel párhuzamosan a Stone Sour parkolópályára került, ugyanis mind Corey mind Jim az új bandára fordították minden energiájukat. Miután megjelent a SlipKnot első albuma a páros visszatérhetett a korábbi munkáikhoz. A Stone Sour első albumának munkálatai 2000-ben kezdődtek, a SlipKnot Japán turnéja során, ahol Corey és Jim 14 dalt írt szabadidejében. Az újraalakulás után 2001-ben vonták be a munkálatokba Josh Rand ritmusgitárost is. 2002-ben adta ki az ekkor már öt fős Stone Sour első stúdióalbumát. Az albumon a korábban megírt 14 számból 13-mat tartottak meg. A lemez egy mainstream, hardrock stílust lőtt be magának, ami abszolút jól működik. Időnként kis melankolikus fűszerrel egy meglehetősen erős darab lett. Kritikusok szerették, a hallgatóság szerette. Billboard listára került két dal és a korong is arany minősítést kapott az államokban.

Get Inside - Erős kezdés, egy kellemes és ütős szerzemény. Az alap technikás és dallamos, míg az ének rész a verzéknél effektelt, később prózai míg végül a refrénbe berobban. Annak ellenére, hogy újszerűt nem visz a már ismert formulába, mégis üdítően képes hatni.

Orchids - Corey komoly énekhanggal próbálkozik a dalban. Egy kemény és zúzós hard rock szám, ami ott van a szeren. Abszolút egyedi, stílus és hangzás szempontjából is. Bár a második felében a kórus éneklés elég érdekesen jön ki, de még ez sem ront el semmit.

Choose - A felvezetőben egy kis ízelítőt kapunk Joel tehetségéből. A későbbiekben egy egyszerűbb pörgős dallam kísér minket végig, erőteljes basszussal és rengeteg cinnel. Valahogy ennél a dalnál sokkal nagyobb szerepet kaptak a hangszerek, ami teljesen rendben van. Nem azt mondom, hogy az énekkel baj lenne, mert nincs, csak azt hogy itt nem az a mérvadó teljesítmény.

Bother - Egy igazi melankolikus, egy szál gitárral eljátszott dal. Fantasztikus és vér fagyasztó hangulattal. Itt tűnik ki leginkább a készítők hozzáértése és profizmusa. A számról még azt érdemes tudni (amellett, hogy Billboard listás), hogy a 2002-es Pókember film eredeti filmzenei albumára is felkerült (emellett olyan előadók is feltűnnek, mint az Alien Ant Farm, The Storkes vagy a Sum 41).

Omega - Valami amire abszolút nem számítottam. Ez kérem szépen ugyanis egy slam poetry, Corey Taylor előadásában. A szöveg elképesztő, de ami még inkább zseniális azok a beéneklések és arra a reakciók. Mindenképpen egy érdekes gag és valami ami eddig nem nagyon volt. 

Tehát! Egy érdekes, egyedi valamilyen szinten újszerű albummal mutatkozott be a világnak a Stone Sour 2002-ben. A hangulat teremtésben és a szórakoztatásban nagyon ott vannak, pont annyira mint az elgondolkodtatásban. A hard rock rajongóknak tudom ajánlani, a SlipKnot fanoknak pedig érdekes lehet, hogy ilyen is van!

Basement Score: 78%