2003 nyarán debütált a banda ötödik albuma és a második ami az új énekesnővel készült, Angela-val. Számomra nagyobb élmény volt ezt az albumot végig hallgatni sokkal erősebb talán jobban is egybe van, hiszen ekkorra már harmadik éve dolgozik együtt a csapat.

Az albumon 13 track van ebből három instrumentális a többi pedig általában valami zúzós anyag. Melyik hogy működik van ami jobban, van ami kevésbé, de számomra volt egy pont a vége felé, ahol a színvonal zuhant. Nem is húzom az időt lássuk a kiemelt számokat.

We Will Rise - Ez az album talán egyik legösszeszedettebb dala. Kicsit hasonlít a többire, az előzőre a Silent Wars-ra mindenképp, csak valahogy ez jobb. Mai napig a fanok egyik kedvence és én meg is értem. Remek az alap ritmusa a szöveg is maximálisan a helyén van.

Leader of the Rats - Ez az a szám ami reprezentálja a dalok negatívumait is. A káoszt a kapkodást, de emellett valahogy idővel helyre áll (ami nem mondható el pár társáról).

Marching on a Dead End Road - Hát én kész voltam ettől. Ez valami lassabb klasszikus akusztikus instrumentál ami borzasztóan vissza dob az élményből. Semmi köze az eddigi témákhoz, sokat ront az öszképen ez a másfél perc! A következő dal a Despicable Heroes indítása megpróbál miket vissza rázni, de nem segít mert a szám maga amúgy nem jó!

Dehumanization - Ez az Arch Enemy dal Angela-tól a kedvencem. Ebben van talán először háttér vokál a srácoktól. És az indítása a valaha volt egyik legjobb dob szóló. A gitár riffek is fantasztikusak, a szóló is baromi jó. Imádom.

Összegészében egy felemás albumról van szó. Vannak benne nagyon jó dalok szép számmal, de mellette pár laposabb szám is. Az az instrumentál meg a pont az i-re (nem mellesleg a másik két hangszeres dal jó). Én jobbnak tartom az előzőnél, de még van hova fejlődni.

Basement Score: 80%