Miután túltettük magunkat a Comatose méltatlan befejezésén, a banda is túl tette magát korábbi dobosán és a csinos Jen Ledger ültették a tamok mögé. Mind ez 2008 elején zajlott. Utána turné meg mit tudom én, el sörözték az időt, majd a 2009-es nyár végén viszont láthattuk a fehér sálas Skillet albumot.

Valami csoda üthetett be, ugyanis a mai napig két legismertebb és legelismertebb dallal indít az album. Szerintem ez cseppet sem fer! Mindenesetre komoly elvárásokat támaszt a folytatásra, ami hát finoman szólva a színvonal alatt van (legalábbis ha az első két dalt vesszük). Az album mintha repülő start után behúzza a kéziféket és gyök kettővel várost néz. Ilyen gyenge számokat én abszolút nem vártam. Közel biztos voltam benne, hogy nem hozzák az indítás színvonalát, de hogy ennyire limonádé legyen, arra nem számítottam. Kiemelendőek:

Hero & Monster - igazából ugyan azt tudom mind a kettőnél elmondani és még egymást is követik akkor spórolok a virtuális tintával. A Collide-ra jellemző zúzás a Comatose-ra jellemző fantasztikus zenei aláfestéssel. Ezeket meg kell hallgatni (persze, ha van olyan aki még nem hallotta). Hard rock a javából. Mellette a mondani valót (illetve sokkal inkább az elgondolkodtató szövegeket) sem voltak restek megírni. Ami miatt számomra a Monster mégsem annyira tökéletes mint a Hero az a dal vége fele be hörgött "Feel like a Monster" - az mire volt jó. Teljesen taccsra vágja. Persze így érzékeltetik a Szörnyet, de bár ne tették volna.

It's Not Me It's You - A refrén kicsit béna, de hát most nem lehet minden tökéletes. Ami komolyabb baja a dalnak az a kényelmetlenül egyszerű alap. Az a bravúros zene tudás amit az előző albumon hoztak, vagy a nyitó két dalban, mintha nem is lett volna. Nagy kár.

Never Surrender - Egy gyenge verze, egy erősebb refrén. Ebből a két elemből áll a dal. persze megfelelő mennyiségben és sorrendben. Valami féle alkotói válságot szűrhetünk le a dalból, amit az eddigi minőség tükröz is. Nem! Valójában egy buzdító dalról beszélünk, ami nem is rossz. Sőt az eddigiek után felüdülés. Hallgassátok meg.

A végére még jön egy kis szerelmes dal, vagy micsoda. nem tudom. Minden esetre nem volt az se rossz. Igazából az album legnagyobb hibája és erőssége is az első két dal. Ha nincsenek valószínűleg kevesebb figyelmet kap vagy hamarabb feledésbe merül. Ugyan akkor a többi szám fel sem ér hozzájuk és mivel egy albumon vannak, az összehasonlítgatás elkerülhetetlen. Nem olyan rossz az album. Csak kevés. Mind az kezdéshez, de még a korábbi albumokhoz képest is. Na már csak egy van hátra, aztán jöhet az friss!

Basement Score: 68%