A banda rajongó tábora csak gyarapodott, egyre nagyobb sikereket értek el az előző album után két évvel újabb lemez készítésébe fogtak. A DreamWorks-öt ott hagyták (vagy a DreamWorks őket, kinek, hogy tetszik) és 2004-es év nyár végére (aug. 31) kiadták negyedik stúdió albumukat. Kritikusoknak nem tetszett annyira, mint a korábbi próbálkozás (a lovehatetragedy) azonban az eladásokban jobban szerepelt, mint előbb említett elődje.

Az album maga ismét kisebb tónus váltáson esett át. Sokkal inkább nu-metál, mint a lovehatetragedy volt és sokkal inkább fogyasztható, mint az Infest volt. Véleményem szerint itt sikerült megtalálni azt a fajta hangzás világot, ami jól hangzik, egyedi és Jacoby-nak is jól áll. Mindezek mellé, mély, érdekes vagy tanulságos szövegeket írtak. És tényleg az, hogy minden szám elkülönül és mégis egy hangzás világban egy egészet képes adni. Nem sok rosszat, tudok erről az albumról mondani. Ja igen, azt még tudni kell, hogy nem az eredeti "Not Listening"-gel kezdődőt, hallgattam meg, ahol a "Do or Die" még "Visions" volt, hanem egy újabb kiadást. Kiemelendők:

Blood - Remek kis zúzás az elejére, kicsit oda mondósabb szöveggel. A dob fantasztikusan szól és a végén a zúzás valami elképesztő! Kötelező meghallgatni! Mondjuk a refrénen lenne mit dolgozni, de ez úgyis csak a huszonötödik hallgatásnál fog feltűnni.

Getting Away with Murder - Az egész stílus és koncepció, amit az albumhoz kitaláltak ebben az egy dalban összpontosul. Lehet elég ezt az egy dal meghallgatni és akkor mindenki eldöntheti magának, hogy kell-e ez még neki s végig hallgatja az albumot vagy beéri azzal a három, négy perccel, amit ez a dal nyújt.

Scars - Az egyik legmélyebb dal az albumon. Remek hangszereléssel és hangzás világgal. A screaming nem lóg ki, nagyon is passzol, egyszerűen üt a dal. Ezt  hallani kell.

Blanket of Fear - Ez egy olyan dal, ami az eredeti szettbe nem volt benne, csak az új kiadásba. Nekem nem is igazán tetszett ez a dal. Szerintem egy alacsonyabb pörgés számon megy és kevésbé kreatív, mint az eddigiek. Egyébként az eredeti kiadásba ennek a helyén egy Just Go című dal volt, ami szintén nem olyan jó, mint bármi más ezen az albumon.

Az album második fele szerintem valamivel gyengébb, mint az indítás, de még így is remek az album. Nu metál műfaj kedvelőknek érdemes tenni, vele egy próbát. Számomra borzasztó kellemes és üdítő időtöltés volt az album, ami a hangzás béli telitalálatnak tudok be. Nem tudom, hogy velem van a baj, hogy én nem veszem észre az album hibáit vagy mindenki más nem ért hozzá, de ameddig ez nem változik:

Basement Score: 91%