Múlthéten a Tankcsapda kiadott egy dupla lemezes feldolgozás albumot, ami (ha valaki nem tudná) úgy épül fel hogy az egyik lemezen a banda dolgoz fel olyan magyar előadók dalait, akikre felnéznek, akiket tisztelnek. A másik lemezen pedig ma népszerű bandák dolgozzák fel kedvenc Tankcsapda számaikat saját stílusunkban.
Mire is kell gondolni. A Tankcsapda előad (többek között): Charlie-t, Omegát, Pokolgépet; míg a Csapda dalokat: Kowalsky meg a Vega, Wellhello vagy Magna Cum Laude. Mára meg tudtam venni illetve elérhetővé is vált Spotify-on, úgyhogy lássuk, mik az első benyomások:
Ryde:
Ma meg tudtam venni a lemezt reggel iskolába menet és egész nap szorongattam, alig várva, hogy hazaérjek és lejátszhassam végre! És hát ez meg is történt. És az az igazság, hogy egy remek másfél órán vagyok túl! A Tankcsapda által feldolgozott számok alapvetően nagyon jók, a feldolgozások pedig kifogástalanok. Érzékkel nyúltak hozzá és stílusosan emelték át a dalokat a sajátos punk-rock világukba, ahogy a Csapda igazán jól szól. Iszonyat jól sikerült, szerintem kivétel nélkül az összes dal. A banda is nyilatkozta, hogy nyilván a tisztelgés volt itt az egyik cél és ilyen szinten kimaradt néhány előadó, akiket szívesen belistáztak volna (Lukács például az LGT-t említette meg a P.Mobilt). De változatos és egy vérbeli Tankcsapda lemez lett!
A másik fele már egy kicsit érdekesebb. A hasonló körökben mozgó Alvin vagy Leander iszonyat jól megoldották. Nekem még a Wellhello-s és a Kowalsky-s is tetszett. Aztán volt néhány ami már kevésbé. Egynél-kettőnél az zavart, hogy az átdolgozás címen elfelejtették a saját szájizükre alakítani. Tény, hogy van pár ötletes szöveg átirat, de szerintem az hogy ugyan azon a dalon kicseréled az alapot és egy másik ember amúgy tök ugyanúgy előadja nem gondolnám, hogy átdolgozás. De összeségében itt is pozitív volt a végeredmény!
Torcher:
Nyilván az ilyen esetekben akkor igazán izgalmas adott személynek a koncepció, ha ismeri az alapanyagot. Számomra pedig ezért hagyott egy hangyányi ehh érzést maga után az első 47 közösen töltött percem a Dolgozzátok Fel!-lel. Nem azért, mert nem ismerem a Korált például, hanem mert a feldolgozás ismertette meg velem Maradj Velemet. Ez abszolút nem a korong hibája, csak az én foghíjas ismereteimé, és ezzel együtt is egész kellemes volt összességében, csak folyamatosan azt éreztem, hogy sokkal viccesebb lenne valószínűleg, ha a pöttöm éveim meghatározó zenekara az Omega lett volna mondjuk a Tankcsapda helyett, és ebből kifolyólag a második lemez elé fröcsögő nyállal, vérben forgó szemekkel és az ígérettel ültem le, hogy megkapom a magam nosztalgia adagját. És nem csalódtam!
A személyes szelektív hulladékgyűjtő állomásom az Dolgozzátok Fel! második feléről négy darab szemetesből áll. Az első azokat a számokat tartalmazza amiket nem hallgatnék rendszeresen, de poénnak mindenképpen jó volt egyszer. Ilyen volt a Wellhello-s Fiúk Ölébe A Lányok például. A második azokat, amik azért nem tetszenek egyáltalán, mert zsigerből gyűlölöm a feldolgozó előadó stílusát, amiért ökölbe szorított kézzel egy tortúraként éltem meg Ákos, vagy a Magna Cum Laude változatát egy-egy Tankcsapda számról, de ez teljes mértékben szubjektív. A harmadik a 'MINEK?' kategória. Én például a Kowalsky Egyszerű Dalától a falat kapartam. Amellett, hogy a számnak nem áll jól a tempó, vagy úgy akármi a dalban rettentő unalmas lett az egész, ami azért különösen vicces, mert az eredetinél nagyjából néggyel több instrumentált pengetett, mint azt Lukács tette anno. A negyedik pedig maga volt a csoda. Nyilván itt játszik az közre leginkább, hogy mennyire oda-vissza vagyok az Alvin és a Mókusokért például, de ide tartozik az objektív szemszögből is legjobban sikerült Lopott Könyvek a Leander Kills változatában. Mindent tud amit egy feldolgozásnak kell. Hozzáad, de nem vesz el az eredetiből, egy hasonlóan érzelmes, mégis valamivel keményebb verziója a dalnak. Összességében pedig egy rendkívül jó élmény volt a Dolgozzátok Fel!, és örülök, hogy a Magna Cum Laude sem tudta tönkretenni a gyerekkorom.
