A nyolcadik album munkálatai 2011 novemberében kezdődtek. Az album kiadása előtt 2012 nyarán megjelenő Bosszúállók mozi filmzenei albumán jelent meg az Even If I Could daluk. Majd a az első szám az albumról és ősz közepére hallhatóvá vált a banda nyolcadik stúdióalbuma a The Connection.
Apró előzmény még, hogy a '11es évben Tobin a basszusgitáros elkezdett elektronikus eszközökkel foglalkozni, amit utána a banda hangzásvilágába is bevontak.
Ezek alapján az album kapott egy kis (nem is kis) elektronikus fűszert. Szerintem ez nem hiányzott a bandának és ezzel nem vagyok egyedül. A lemezről Jacoby azt nyilatkozta, hogy próbálja átadni a bandának illetve számára mit jelent a zene és mi a "kapcsolata" vele. A lemez közelebb áll a Gettin Away with Murder stílusú kicsit személyesebb dalokhoz. Valószínűleg ebben igazol az is, hogy a borítón a koponyában egy ahhoz hasonló szív van, mint anno a Gettin Away albumon volt. Az eladások teljesen jól alakultak, a szakma is jól fogadta.
Az albumot én is élveztem, tetszett, az egyetlen szívfájdalmam az albummal kapcsolatban, az a fajta előremutató határfeszegetés, ami az elmúlt idők minden PRoach albumán jelen volt. Valamilyen szinten az elektronikus elemek ezt képviselhetik, csak azok engem kizökkentettek. De akkor cincáljuk darabokra a Kapcsolatot; Kiemelendők:
Still Swingin - Erős rap-rock kezdés. Remek zúzós szám, ahogy azt a bandától megszoktuk. Persze a fűszerezés itt sem maradt el. És a végére ez olyannyira lesz jelen, mintha már valami remixet hallgatnék. Sajnos ez egy rossz pont az albumnál, de ezzel együtt is az egyik legerősebb dal az albumon. Egy érdekesség a videoklippel kapcsolatban, hogy a zombis vonulatot Jacoby nyolcesztendős fia Jagger víziója alapján készítették el.
Silence is the Enemy - Az előd szellemiségét viszi tovább. Itt kevésbé estek át a ló túloldalára. Lényegesen kézzel foghatóbb a hangzás. Az album valószínűleg legismertebb és részemről is leghallgatottabb száma. És a végére egy valamivel zúzósabb vokált is kapunk, aminek kifejezetten örültem.
Before I Die - Itt térünk vissza leginkább a Getting Away érához. Egy remek emberközeli szám. Remek hangzással és atmoszférával, továbbra is jól áll a bandának ez is és lemeznek is jót tett.
Give Me Back My Life - Erős Skillet déjà vu-m volt ennél a dalnál. Mégpedig a Comatose jutott eszembe stílusban és dalszövegben is van közte hasonlóság, ami sokat nem jelent, hiszen mind a kettő jó szám a maga nemében. Mindenesetre hallgatásra ajánlható.
Not That Beautiful - Ez a szám a korrektség minta példája. Egy korrekt alapra írt korrekt dalszöveg korrektül előadva. Azonban van itt valami, ami kiemeli a többi dal közül, ez pedig a dal második felében hallható rap rész, ami egyszerűen bravúros. Nem tudom, mikor hallottam ennyire jó összhangot a bandánál. Az album fénypontja.
Az albumra a rossz jelző semmiképpen nem használható, a nemrossz kategóriában hullámzik néhány színesebb és érdekesebb trackkel, máskor meg unalmasabb, klisésebb dalokkal. Az új vonulat nem nyerte el a tetszésem.
Basement Score: 70%
