A banda megalakulása 1995-re tehető, a helyszín: Kanada. Kezdeti felállást: Chad Kroeger (gitár, ének), Mike Kroeger (basszus gitár), Brandon Kroeger (dobok) és Ryan Peake (ritmus gitár) alkották. Még Village Idiots néven indultak, azonban Chad egyszer egy kávézóban borravalónak öt centet vissza adott a visszajáróból, azzal a mondattal, hogy "Here's your nickel back" [Itt az nikkel (ötcentes) vissza] és meg is lettünk a névvel.
Vannak tagjaink meg bandák, igazából szívesen muzsikálnak együtt, de a stúdiók nem pofára osztályoznak, nekik pénz kell. Az első kislemezük a Hesher stúdió költségét Chad fedezte a nevelő apjától kölcsönkért pénzből. '96 márciusában meg is jelent hét dallal, két hónappal később, május elsejére pedig már a boltokból köszönt vissza első nagylemezük a Curb. Egy 12 dalt tartalmazó (ebből 4 a Hesher-ről) háromnegyed órás grunge album. Túlzott sikerről nem beszélhetünk. Nem győzte meg se a közönségnél se a kritikusokat, mindenki egy középszernek könyveltek el.

Az igazat megvallva nekem sem jött be a Kroegerek (és Peake) szárnypróbálgatásai. Megvannak a maga kis pillanatai, de alapvetően grunge sablonokat, használ, amivel annyi a baj, hogy nem nagyon tesz hozzá mást. A saját stílus kialakítása még csak folyamatban, probálkozgatnak, de csak minimálisan. Zeneileg azért itt-ott akad, egy-egy jól elkapott rész. A vokál is elég felemásan működik, bár az esetek nagy többségében, főleg sehogy. Chad nagyon erőltetett, olykor Horváth Charlie-t idéző éneke nem mindig az igazi. De szedjük is összetevőire a Járdaszegélyt:

Little Friend - A rosszul kivitelezett éneknek köszönhetően a dalszöveg eléggé nehezen kivehető. Borzasztóan erőltetetten ének, közel rettenetes. Kicsit erre az 5 órakor felkelek és beszélni és artikulálni képtelen vagyok, de szeretnék egy kávét kérni hang. Magával a szöveggel nincs igazán baj. Nem fejti meg a nagy kérdéseket, de egy ilyen dalhoz teljesen rendben van. Ami pedig a dal egyéb részeit illeti, hát nem valami lenyűgöző a teljesítmény. Szépen felsorakoznak a kötelezők, megkapunk egy gitár szólót, amin bőven lenne még mit csiszolni, és körülbelül a dal végére is értünk.

Pusher - Ez a dal már egy fokkal szerethetőbb. Kicsivel több stílusa is van és a szöveg is lényegesen jobban lekövethető. Van a dalnak egyfajta vonulata, hallom, hogy tart valahová. Olybá tűnik, hogy Chad is magához tért (felébredt). Még mindig nincs minden a helyén, például a hossz kegyetlen, a dal a felénél elfárad a végén meg már csak kitart.  De javuló tendenciát mutat (nyilván az albumon belül ennek nem feltétlen lesz jelentősége).

Detangler - Ez a szám egy érdekes jelenség. Nem tudom kinek jutott az eszébe a grunge stílust egy poppunk zenei alapra ráhúzni, de itt konkrétan erről van szó. Nem működik valami jól, mert egyszerűen nem fér össze a két stílus, legalábbis, ahogy itt prezentálják semmiképpen. Ezen kívül az elődök problémái is öröklődnek, ahogy azt kell (vokál, eltúlzott hossz, stb.)

Curb - Hogy halljunk ilyet is, itt egy lassabb melankólikusabb dal. Ez a dal működik az egyik legjobban. Kicsit érdekes a felépítése, de hallottunk már hasonlót. Lassabb halkabb versék, megszakítva egy-egy zúzós pillanattal, majd egy jól megírt refrén. Hangszerelésben is egy jó dal, ha valaki csak arra kíváncsi, hogy milyen volt a Nickelback, amikor elkezdték, akkor ezt javaslom leginkább meghallgatásra. Egyrészről benne van az a fajta kezdeti szárnypróbálgatás és az albumot jellemző stílus, másrészről egy élvezhető dal. A végére az az indiai hangulat keltést nem igazán tudtam, hova tenni, kicsit ki is zökkentet. Túltéve magunkat rajta teljesen rendben van.

Where? - Na én azt hittem, hogy a kezdeti vokálnál rosszabb nem lesz. Zeneileg még nem is lenne gond vele, bár hallottunk már jobbat, akár a lemezen is, a gitár szóló is teljesen oké. De ez az ének teljesen megöli a dalt. Olyan hajlítások és magas hangok vannak benne, amit Chad nem tud kiénekelni, innentől el lehet képzelni. Abszolút ez a dal az album mélypontja.

Falls Back On - Egy három perces kis szösszenet. Elég összevisszára sikerült. Hangulata sajnos éppen ezért nem igazán van. Zeneileg sem ez a legérdekesebb dal, de komoly baja nincs a számnak. Ének terén pedig több mint rendben. Egy szerethető dal, vannak pillanatai.

Sea Groove - Egy jól eltalált dobos felvezetés után hallhatunk egy teljesen korrekt dalt. A Curb mellett ezt tudom még javasolni meghallgatásra. Kicsit túl mutat a korábbi (és későbbi) trackeken az albumról. De nem szabad elfelejteni továbbra is teljesen átlagos grunge dalról beszélünk. Nincs benne különösebb megfejtés, csak egy kis szerethető szám.

Fly - Az album megjelenése előtt ez volt az egyetlen single ami megjelent. Igazából teljesen jó képet adott arról mit várunk. Sőt, ha ehhez hasonlóra számítunk még pozitívan is csalódunk. Ez egy valamivel tipikusabb grunge kevesebb stílussal mint a fent említett pozitív példák. Átlagnál kicsit több a gyengébb része, egy közepes dal.

Window Shopper - Egy korábbi jelenség megismétlése. Ismét poppunkos alappal próbálkoznak és ismét sikertelenül. De ez estben egy monoton és unalmas dalt kapunk ahol, se Chad, se a stúdió, se senki nem tette oda magát annyira, hogy élvezhető legyen. Annyira effektelt az ének, hogy az valami rettenet. Ettől javaslom kíméljétek magatokat. Nem hallgathatatlan, csak szimplám rossz.

Összességében ez egy első album. A stílus és az egyéniség kialakításának maximum csak a szikrája látszik, de ezzel nincs gond. Még kicsit összeszedetlen, a stílusnak majdnem kizárólag csak a kötelező elemeivel dolgozó nem túl változatos lemez. De egy viszonylag kiegyensúlyozott, több jobb,mint rosszabb dallal rendelkező album.

Basement Score: 48%