Az Arch Enemy harmadik albumával '99 Májusán örvendeztette meg a rajongókat.A felállás azonban annyiban változott, hogy a basszus gitárt innentől Sharlee D'Angelo vette át. Ez az album nem lett hosszabb mint az előző. Szintén 8 tracket tartalmaz, de hála' az égnek imáim meghallgatásra találtak, ugyanis ezen az albumon a számok már nem olyan irgalmatlan hosszúak. Általában ugyan az jellemzi őket, mint eddig mindig. Kreatív dallamokat szolgáltatnak az Amott testvérek, az ének része meg vagy rendben van vagy nincs. Jelen esetünkben többségében igen. A stílus sem változott. Death és Power metál sokat mondó szövegekkel. És akkor a dalok:

Pilgrim - Ha egy számot hallgatsz meg a lemezről akkor ez legyen az. Abszolút kedvenc az albumról, sőt ha még az előző lemezt is hozzá csapjuk, akkor is a legjobb.  Jól van felvezetve és felépítve.

Silverwing - Az előző dal kistestvére is lehetne. Nem csak mert hasonló az alap ritmusa, hanem hasonlóan fantasztikus, csak a közepe fele a váltás nem igazán illetett a dalba, pedig mennyire jó volt magába. Dobot jól kihasználják és úgy egészében egy remek dal, műfajkedvelőknek kötelező.

Demonic Science - Ha a dal nem is kiemelkedő, sem jó, sem rossz irányba, a vége megér egy misét mindenképp. Az a dallam amit ott leraknak az asztal a szám végén meghallgatandó! Mármint most! Katt ide. És utána gyere vissza és olvasd végig a cikket!

Volt itt még suttogás, zúzás és még több gitár szóló és egy stílusos lezárás amit még érdemes végig hallgatni. Nem lett egy rossz album, az előzőnél nekem speciel jobban tetszett. Mindenképp érdemes vele tenni egy próbát, főleg, ha az előzőek is tetszettek. Azonban... Az album után másfél évvel az Arch Enemy-ben gyökeres változás törtnét és egy új korszak kezdődött a banda életében...

Basement Score: 69%