Na most én gondba voltam ezzel az albummal. Kétségtelenül remek ezt az elején szeretném leszögezni. Viszont az is biztos hogy más jellegű mint az előző... kifejtem
A hangszín játék ugyan úgy megvan, viszont hangulatában és témájában fejest ugrottak a mély vízbe. De milyen fejest? Szaltókkal tarkított fejest. Ezt úgy értem hogy az új album hangulatában egy sokkal érzelemközpontibb és mélyebb/lassabb mint a korábbi. És ezt egészíti ki a szöveg így remek atmoszférát teremtve a lemeznek. A dalok az emberi hit és az önértékelés kérdéseit feszegeti és hasonlókat. Valamint a számítógépes effekteből is jóval kevesebb van, ami szintén csak a kis világot építi ahová az album repít minket.
Aki nem tudja elképzelni milyen is lehet ez az album annak szerintem elég ha meghallgatja a cím adó track-et a Belive-et, hiszen szerintem remekül átadja azt a hangulatot amit az egész korong képvisel. A számok ismét elég hasonlóak, de nem elkülöníthetőek. Ez alól kivétel az albumot záró "Darkness". Ez a dal valami egészen elképesztő. Ilyen nagyon lassú, nagyon lyrical meg nagyon hangulatos és nyomasztó. De tudjátok mit? Hallgassátok meg: Katt ide!
És akkor mi volt a bajom az egésszel? Nem is igazán baj, csak egy kis magán dolog, hogy nem ezt vártam. Én egy az előzőhöz hasonló zúzást vártam, ennek ellenére a maga műfajába és mint Disturbed is figyelemre méltó. De tényleg az hogy magukhoz képest egy eltérő stílusban adtak ki lemezt ilyen minőségbe ráadásul, teszi figyelemre méltóvá az albumot. És habár a lassú lírikus rock nem az én műfajom, biztosan megvan a maga közönsége. Viszont a Liberate-et még lejátszom egy párszor mielőtt tovább mennék...
Basement Score: 76%
