Oké! Meg van még mit mondtam a Belive-nél? Hogy mit vártam? Hát meg is kaptam! Jöjjön a Ten Thousand Fists...
A szövegek ismét sokatmondóak, de a hangulat sokkal Disturbedesebb.
Pergő dobok, király gitár szólók (pl: Forgiven). Itt már tényleg benne van az a fajta stílus amit, én azt gondolom, hogy egy nu-metálnak illene hozni. És ez nem minden. Változatosak a dalok is. Mennyire? Éppen eléggé ahhoz hogy össze álljon egy egésszé és magában is száz százalékosan élvezhető (sőt...).
De mégis milyen dalok?
-A Ten Thousand Fists a maga ütős kezdésével,
-az I'm Alive a sajátos kis hangulatával (és mégsem lóg ki, max egy kicsit),
-a Overboundened narrációjával, hosszával, és összetettségével
-a Decadance elképesztően érthetetlen refrénjével,
-a Sacred Lie hörgős izéjével(?).
-vagy itt a Land of Confusion feldolgozása
-valamint a már korábban említett szólók!
Továbbá én szükségét érzem annak hogy kiemeljem, hogy vissza tért az első albumon fellelhető sajátos hang! Tudod Az a hang. Nem tudom ti hogy vagytok vele, én imádom!
Egyszerűen süt az egészről a munka, az élvezet és már a profi hozzáállás.
Az egész egy remek album, minden számával együtt.
Basement Score: 90%
