Először is kezdjül egy elmaradásommal: Az előző album előtt ugyanis tag csere történt a banda berkein belül. Ugyanis Steve Kmak basszusgitáros csatlakozott Marilyn Manson-hoz egy turnén és ezért kirúgták a bandából. Helyére került a korábban Soak-ból vagy The Union Underground-ból ismerhető John Moyer. (Ő volt már a Ten Thousand Fists-en is).
És akkor térjünk rá a mai témánkra: Indestructible-re! Ha valakinek az kéne prezentáljam hogy zenei hangulat, erre egy megfelelő alany az Indestructible. Az egész lemezt átjárja az apokalipszis érzete, legalábbis hallgatása közben nekem ez ugrott be és maradt is a végéig. Ezt alátámasztja a lemez indító dala is, az Indestructible amelynek eleje ilyen Nukleáris riadó sziréna.
Hangulat mellett a hangzás ami magával ragadott. Mind a továbbra is előtérbe helyezett dob (és mostmár dal eleji dob szólók is; lásd: Perfect Insanity). Ahogy a bandától megszoktuk: a hangzás egy picit más, de maximálisan megfelelő... A dalok remekül komponáltak. Remek példa a hangzásra az Inside the Fire!
A szövegek a korábban is fellelhető melódia szálat folytatják (Curse). Ezzel sincs semmi baj. Azonban igaz az is, hogy nem mindig sikerült a megfelelő hatást kellteni, de még így is fantasztikus. Az egész nagyon profin van megcsinálva.
Aki eddig is szerette amit a banda csinált, az nem emiatt az album miatt fog kiábrandulni, akit meg eddig se győzött meg, annak sem lesz a messiása.
Basement Score: 94%
