Számomra most ért el egy jó szintet a Bullet for My Valentine. A kezdeti szerencsétlenkedés után az út keresés most ért révbe. Számomra egy ilyen bűnös élvezetté vált a banda, ami jelen albumoknál már valóban élvezetes is. A Hard Rock műfajban messze elenyésző minőségű korong, de BFMV előzmény ismeretében kiemelhető. A másik poén, hogy a kritikusok egy része ezt alulreprezentálta, velem ellentétben. De erre van a blog, hogy saját véleményt produkáljunk.
A Hard Rock kategóriába eső dalok a maguk módján jók. Erre példa a Breaking Point, Truth Hurts, Leech, Saints and Sinners. Ütősek és szórakoztatóak. A szövegek a maguk módján, a maguk közönségének lettek írva. Azonban valami furcsa okból kifolyólag ezt a stílust, ami a lemez kvázi gerincét alkotná az album felét se jellemzi. amit nem is értek.
A maradékot a lassabb, dallamosabb trackek teszik ki. Amikkel nem lenne probléma ha nem zúzással indítana az album, vagy nem ezen az albumon lenne, vagy nem is tudom. Ezek a dalok annyira össze-vissza hatást keltenek. Egy tombolás, egy elmélkedés és ezek váltogatják egymást. P.O.W és a Dead to the World tipikusan ilyen. És az teljes lista kaotikussága a Dirty Little Secret is jelentkezik. Mármint a lassú verze és zajos refrén páros működne még esetleg. De hogy a dal az elején ilyen spanolósan indít, kiborítóan hat egy 'gyertya lengető' rész! És mind ezek közepén az a szóló... Én nem tudom mit mondjak.
Az egész dal olyan mintha több részletben íródott volna az aktuális hangulatban - bulis pénteken elkezdték írni; majd szombat reggel másnaposan folytatták; ugyan ezen a napon este az after party-n megszületett a refrén; vasárnapi másnaposság szülte a második verzét; de szóló csak másnapra maradt; ami ugye hétfő volt, amit senki se szeret! - legalábbis így tudom elképzelni.
Aztán van egy olyan zene amire valószínűleg sokan vártak: Tears Don't Fall (part 2). Ezt a második részes témát nem értem. Mármint azon kívül hogy nagyobb hírt és több nézettséget generál, egy jól ismert szám "második része" az első népszerűségének ismeretében. Nagyon kevés esetben érzem jogosnak a folytatásos, dalokat. Jó példa a SlipKnot - Vermillion, ahol ez az egész koncepció volt. De itt néhány ismerős dallamon kívül, nem nagyon kötődik elődjéhez.
A végére hagytam még egy kellemes meglepetést, ami a Riot. Ezt a dalt korábban sokat hallgattam okkal. Egyszerű, de kellemes szöveg, rövid ütős dallamok, személyes kedvencem. Engem megfogott és eltalált, az egész feeling nekem átjött. Még ilyet!!!
Ezek ismeretében vannak elvárásaim az idei lemezzel kapcsolatban és reményeim is. Lehetne még jobb. Ennek ellenére élvezhető. Eddigi fanok kötelező, azoknak meg akik szeretnének megbarátkozni a bandával egyedi alkalom, ennél csak rosszabbal találkoztam az össz egészet tekintve.
5/3.5
UI: Alapvetően négyet akartam adni, de ahhoz kevésnek találtam. Majd a többi 3 pontos albumhoz képest meg jobb... Alapvetően ez 3.5 de cimkének 4-et kap, mert talán megérdemli
