Egy 2006-os évben történt hogy a banda dobosa elkerült a bandából. Bobby Scruggs helyére lépett be Alex Shelnutt, aki azóta is stabil tag. Ezek után érkezett el hozzánk a második album 2007-ben a For Those Who Have Heart.

Először is az album kapcsán gyorsan beszéljünk egy kicsit az üzenet és az előadás kapcsolatáról. Ugyanis ennek az albumnak az egyik legnagyobb problémája ebből fakad. Lehet akár mennyire mély és hasznos egy üzenet, ha ezt katasztrófálisan tálaljuk, nem éri el a kellő hatást. A srácok dalszövegileg a helyén vannak, csak nem tudják normálisan megszólaltatni azokat. Így a lyrics részével nem is foglalkoznék, akit érdekel nézzen utána (nem egy nagy megfejtés, amúgy az se).

Az lemez egyébkénti zene stílusa a metalcore - pop/punk kettőse között mozog. Igen, jól olvastad. Hogy lehet ez? Úgy hogy a dalok valami elképesztő kaotikusak. Ezt úgy kell érteni, hogy a egy dalon belül, hörögnek, lassúznak és ritmusos, táncos hangszer szólót játszanak. Valami egészen elborult (a rossz értelemben). Ezzel amúgy egy dolgot érnek el. Fárasztanak, de olyan szinten hogy egy 3 perc zene felénél már a végét vártam.

A káoszos dalokra példa a Fast Forward to 2012, A Danger in Starting a Fire. Általában a nem rossz hörgés és a borzalmas tiszta énekhang figyelhető meg. A szörnyű énekhang hatványozottan feltűnő a Here's to the Past-ben. És aminek még annyi pozitívuma sincs mint a korábbiaknak az az I Heard It's the Softest Thing Ever. Ami érdekessége lehet, hogy az esetleges minőségtelenség néha cifrább alakokat is ölt. Monument, Price We Pay. Volt ezek után az a szám. Az a szám aminél köpni nyelni nem tudtam. Colder than my Heart címre hallgat.

Itt is voltak azért hosszabb címek, de összességében: Minden dal, mind a 3 perce egy negyed órás tortúra volt számomra. Hallgassa akit ez vonz. Többiek meg kerüljék!

Basement Score: 49%