Ha már a Fall Out Boy-nál szóba jött hogy hogyan is ismerkedtem meg a bandával, itt sem hagynám ezt ki. Ez az album volt amit a banda nevéhez kötöttem sokáig.

Az album egészénél az volt az érzésem, hogy a dalokat 2 - 2,5 percig írták meg majd ott egy szóló vagy átvezetés (igen, minden dalnál ugyan az). Azután meg valami egészen más dal indul további másfél percre. A dalok egyébként egy kaptafára mennek, kivéve a legutolsó. De akkor a lista:

The Downfall of Us All - Jó kis spanolós nóta, jó hörgéssel, és ekkor még nem sejtjük hogy ezt hallgathatjuk háromnegyed órán keresztül.

My Life for Hire - Folytatja a kezdést, ütős, dallamos, jól komponált dal lett. Bár így ment volna tovább...

I'm Made of Wax, Larry, What Are You Made Of? - Az album legrosszabb dala. Akkora katyvasz az egész, dallamilag, hangulatilag, felépítésében, hangszerelésében, vokáljában meg ahogy még el tudjátok képzelni! - Csak katasztrófa turistáknak ajánlott.

Holdin' It Down for the Underground - Az a jó dalok triumvirátusának záró akkordja. Az első két említésre méltó dal mellett ezt emelném még ki. Ez ami matelcore (vagy hát én már nem is tudom mi) ként is megállja a helyét. Összeszedett(ebb), még talán megér egy hallgatást.

You Already Know What You Are - Az egyetlen skitt az albumon, ezért is kár volt. Ez is egy fél dal.

A kezdetben felsoroltakon kívül, már nincs mit mondanom. Unalmas, repetitív, és milyen koncepció volt hogy mindenhol ugyan az az átkötés? És ha már ezt csináljuk, miért nem csináljuk jól - amolyan ez az album dalainak védjegye.

Basement Score: 58%