2009, szörnyű, augusztus 19-ei forróság, a hőmérő 32-t mutat, de ez senkit nem érdekelt az égvilágon már akkor sem...

Nem sokkal a Favorite Worst Nightmare után, az az Arctic Monkeys, amely addigra már-már megreformálta  az alt rock műfajt, piacra dobja a sorrendben harmadik albumukat, ismét egy apró tónusváltással. Ez esetben egy visszafogottabb, ugyanakkor sötétebb hangulatú lemezt, ami ha nem is éri el a korábbiak szintjét, egy mindenképp baromi érdekes élmény.

Az alaphangulatot leginkább a különleges hangszerelés teremti meg, az a pár hangszer, amiknek oda nem illőknek kéne hatniuk, mégis tökéletes adalék a többször előkerülő pl: orgona, zongora. Borzasztóan jól működik a legtöbb szám hangulata, még az album gyengébb blokkjainál  is, viszont azokkal a probléma leginkább az, hogy felejthetőek. DE NAGYON!
Pár példával akkor:

The Jeweller's Hands - Ez a szám tökéletesen prezentálja az album gyengeségeit. Az atmoszférát megteremti ugyanúgy, mint akármi más a lemezen, de  semmilyen hatást nem vált ki. Magában elég unalmas, de ha csináltok közben valamit, háttérzajnak teljesen jó.

És nagyjából az előző pár sort ctrl+c; ctrl+v-zhetném a többi szám mellé is:
- Potion Approaching
- Fire and The Thud

Viszont akkor az ellenpéldák (mert van sok):

Crying Lightning - Ha kötelezővé kéne tennem pár számot a bandától, akkor EZ OLYAN LENNE! A lassabb, sejtelmes felvezetés, az, hogy a szám előrehaladtával változik a szöveg lényege, a tempóval együtt arányosan nem csak egy érdekes kiegészítés. Rengeteg metafora van a számban elrejtve, amit lehet fejtegetni, és nem hiszem, hogy érdemes elkezdenem írni mindről, ez tényleg az a szám, ami mindenkinek házi feladat!

Cornerstone - Egy kicsit pihentetőbb, melankolikusabb szám...nak hangzik. Ha az ember utánagondol egy kicsit, jobban megnézi a szöveget, rájön, hogy k*rvára nem egyszerű! Többféleképpen értelmezhető, de egyik végeredmény sem pozitív. Szintén ajánlott.

Secret Door - Egy érthetetlen okokból elfeledett szám. A refrén eleje elég hanyagul lett összehányva, de ami előtte, utána van, annak minden másodperce zseniális. Egy nagyon furcsa, hipnotikus hatása van az egésznek, amihez az eddigieknél is kevésbé egyértelmű szöveg rátesz még egy lapáttal.

Van még bőven szám, amit ki lehetne emelni (pl: Dance Little Liar, Pretty Visitors), de a legtöbbre igazak a fent leírtak.

Összegezve: Egy nagyon jó album, valamivel több buktatóval, mint az előbbieknél, de amilyen számokkal kompenzál, simán belefér! Érdekes, mély, elgondolkodtató és rohadtul nem egyszerű! Mindenképpen ajánlott, ha az előző albumok bejöttek.

Basement Score: 86%