´90es évek eleje. Ekkor tájt alakulnak olyan bandák mint a Korn vagy a Limp Bizkit. Előbbi az elsők közt játszik korban új stílusként megjelenő Nu-Metál-t. Ebbe az érába csöppen bele mostani alanyunk is a Papa Roach. A bandát 1993-ban alapították. Megalakulásukkor 4-en vannak, de nem a klasszikus felállásban. Jacoby Shaddix a vokalista, Will James a basszusgitáros és Dave Buckner a dobos és most jön az érdekesség ugyanis a negyedik tag nem szólógitáros, amit várnánk, hanem az utolsó alapító Ben Luther harsonán játszott. Azonban nem sokkal az alakulás után feláll a normális helyzet. Ben kikerül a P.Roach-ból és Jerry Horton, mint szólógitáros meg be.
El is indult a banda az ismertség rögös útján. A második kislemez után egy évvel, 1996-ban a basszusgitárosi poszton váltás történt Tobin Esperance került elődje helyére. Majd pedig 1997 elején kiadták első nagylemezüket, ez az Old Friends from Young Years. A környezet és a kor rá is nyomta a bélyegét a lemez jellegére. Kezdeti KoRn egy kis egyedi hangzással, meg Jacoby elbaszott hangszín próbálkozásaival. Ez az album egy káosz, de nézzük is meg ezt dalokra lebontva.
Intro: Na ez valami elcseszett király lett. Semmi köze semmihez, csak nagyon fun és nem is hosszú. A káoszra maximálisan felkészít.
Orange Drive Palm: Na ez az a szám ami be mutatja mire kell számítani az album nagy részében. Nagyon érdekes hangokat képesek kierőszakolni a zenészek. Ez vagy működik vagy nem és ezt a lemezre is el lehet mondani, egy része tetszeni fog a másik nem, de hogy pontosan melyik, az szerintem egyén függő lesz.
DIRTYcutFREAK: Ez hasonlóan kezd, mint az előző, aztán van másfél percnél egy acapella rész, utána meg kicsit tónust vált a dal. Kicsit más, mint eddig, hogy jobb vagy rosszabb, az megint csak egyénfüggő.
Living Room: Ez egy egyszerű instrumentális szám, hosszú, de kellemes. kicsit ilyen rap alap érzést ad, mindenképp eltér minden eddigitől.
hedake: Na a fejfájás az megvolt. Ez a dal is a fő hangzás világban mozog, csak még elborultabb és agyamentebb. Ehhez nekem hangulat kell, hogy még egyszer meghallgassam, de jó helyen és jó időben ez egy jó szám is lehet.
Thanx: Ezt a track-et nyugodtan el lehet tekerni. Miért? Mert ez nem zene, ez kérlek szépen egy közel 6 perces köszönet nyilvánítás alapritmusra. Semmi több. Persze ilyen címmel mit várjon az ember… Azért én reméltem, hogy rímbe szedik, vagy refrént írnak, de semmi...
Track 13: Ez a lezáró dal. Amilyen elbaszott volt az eleje olyan elbaszott a vége. Behatárolhatatlan élmény. Semmihez nem tudom hasonlítani a hallottakat. Ennek még az Intro-hoz sincs köze, nem, hogy semmi máshoz az albumon. Mindenképp át kell élni ezt.
Igazság szerint, nem utáltam az albumot, nem is nőtt a szívemhez. Olykor tetszett, máskor a végét vártam. A végig hallgatását is csak két részletbe tudtam kivitelezni, mert hosszú távon nehezen befogadható és olykor talán monoton is. Vannak jobb számok, rosszabbak, de a többségét azok teszik ki amik, megosztóak, vagy bejön vagy nem...
Basement Score: 59%
