A 2004-ben alakult nevadai banda legújabb albuma nemrég jelent meg, amit jelenleg is két pofával zabálok, viszont mivel onnan csak nem kezdhetem, vágjunk bele az első albumba. Minden kezdet nehéz...

Az alapító tagok szerep szerint: Ryan Ross - szólógitár/vokál, Spencer Smith - dob, Brent Wilson - basszusgitár, Jon Walker - basszus/zongora/vokál/ritmusgitár/ésmégkitudjami, és a jelenleg egyetlen tagja a bandának Brendon Urie - főként ének, de gyakorlatban ért  ő mindenhez, és hát jelenlegi helyzetében kell is neki! De erről majd később.
Alapvetően egy pop rock/néhol pop punk bandáról van szó, ami az idők során sokban változott.

De akkor konkrétan az albumról:
Nagyjából három számot ismertem róla, és azok alapján azt gondoltam, hogy valami iiiirgalmatlan király lehet az egész. Ó mennyire tévedtem, teATYAÉG!
Két hatalmas probléma van ezzel a lemezzel: az idióta elektronikus hányadék aláfestés. Szinte az összes számban feltűnik, és egyet leszámítva, kivétel nélkül zavaróan van kezelve. Katasztrófa. A másik baj pedig az, hogy ha levesszük ezt a háttérzajt a dalokról, akkor is értékelhetetlen a 80%-a ennek az...ennek. Felejthetőek, és csak egyszerűen rosszak. Kapkodós, ellenben semmi megkapó nincs benne. De akkor az a nagyon kevés szám, amik viszont a szöges ellentétei a fenn leírtaknak:

Lying Is The Most Fun A Girl Can Have Without Taking Her Clothes Off: Rövid, lényegre törő cím. Technikailag nem szól többről, mint az intim helyzetben való hőmérsékletcseréről, de annyira jó tempója van végig, és annyira fülbemászó, hogy onnan nem is nagyon fog egy ideig kimászni.

I Write Sins Not Tragedies: Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer mindenki hallotta már, ez mai napig legismertebb, és tényként kezelten legjobb számuk. Iszonyatosan egyben van, annyira cheesy, amennyire annak kell lennie, jó szöveg, végtelenségig dúdolgatható akárhol. Igazából az is elég lenne önmagában, ha ctrl+v a  refrént, és jó napot!

Build God, Then We'll Talk: Az intimitás karikatúrája, nagyon ügyesen. A sablonok csokorba szedése, majd szakszerű arcon köpése. Hasonlóan fülbemászó, amihez még hozzátesz a 'la la la la'-zás a szövegben. Mert az kell és kész.

Hát ennyi lenne a Fever You Can't Sweat Out, ha egy mód van rá kerüljétek, de a fenti számokat MINDENKÉPP hallgassátok meg, ha egy kicsit is fogékonyak vagytok a műfajra.
A következő majd talán...

Basement Score: 47%