A banda olajozott gépezetként működik tovább, de az az igazság, hogy talán már túl van az aranykorán! 2012 októberébe érkezett el a folytatás a nagyérdeműhöz és hát, hagyott némi kívánni valót maga után.
Egy dolog, hogy ezen az albumon halljuk utoljára Adam-et, mint a Three Days Grace énekesét, de mind emellett egy teljesen új irányt vett az egész banda stílusban.

A Transit of Venus, semmiképpen sem egy rossz album, odáig nem mennék el. Bőven fogyasztható, csak a banda korábbi tevékenységeivel szembe állítva törpül el. Az első két album szín tiszta stílusát, amit a harmadik is nyomokban tartalmazott, teljesen levetkezték,magukról, amit rettenetesen sajnálok. Attól, hogy új stílust vesz az egész, még nem feltétlen kéne rossznak lennie a lemeznek, csak sajnos itt az a helyzet, hogy az új nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Sokkal kevésbé szórakoztat vagy köt le. Nem szívesen veszem elő újra és újra. De mint mondtam, nem egy rossz album, megvannak a maga pillanatai és azok a dalok, amik azért ismertebbek; Kiemelendők:

Misery Loves My Company - Ez talán a legismertebb dal a lemezről. Igazából valóban egy jobban sikerült darab, valahogy egybe van az egész dal. Meg persze, amit az albumtól továbbra sem lehet elvitatni, Adam vokálja fantasztikus, itt meg talán különösen.

Happiness - Az album másik ismertebb dala, amit én talán jobban is szeretek, mint a másikat. Hangulatban telitalálat, mondani valóban is teljesen ott van, egyszerűen csak jó hallgatni.

Give Me a Reason - Elég ingerszegény dal. Mindemellett az album leghosszabbja, igaz csak négy perc, de ilyen egy helyben toporgásnál, ez sokkal többnek tűnik. Potenciál lenne ebből kapunk is egy kis szeletet a végén, de addig is el kell jutni. Kár érte...

Expectations - Kellemesebb meglepetés, a jobb dalok kategóriájába tartozik. Kellemes elhallgatni, de valószínűleg ez az egész, csak addig tart amíg véget nem ér, mert igazán maradandó itt sem alkottak.

Engem hatalmas meglepetés ként ért, mikor láttam, hogy mind a kritikusok, mind a hallgatóság körében kedvelt volt az album. Azonban a fent említett néhány számot kivéve az egész album a feledés homályába veszett, talán a jellegtelensége miatt. Szép volt, jó volt, nem tartott sokáig, de vége van és talán már másnap nem fogok tudni felidézni dalokat...

Basement Score: 57%