A banda háromfős felállása nem változott az előző albumhoz képest. Két évvel az első lemez után már meg is érkezett a következő fejezet. Az az igazság, hogy az albumot körülbelül ötször hallgattam végig és minél többször hallottam annál jobban tetszett meg. Ugyan akkor annál inkább kezdtem azt érezni, hogy mennyire meg vagyok lőve ugyanis annyira nehéz arról beszélni amit halottam. Komplex, de sokkal inkább csak nehezen meghatározható/körülírható a jellege. Hogy ez most hiba vagy nem, azt én nem tudom, viszont mindenképp egyedi arculatot a bandának.
Igazság szerint ilyen elektro-rockba csap át az album. Sokkal több benne az effekt, illetve a szövegek terén is fejlődött a banda. Mind mondanivaló szintjén, mind pedig a szöveg ütemezés szintjén. Több, jobb rapre hajazó rész került a verzékbe, ezzel sokkal több energiát adva a daloknak. Ami miatt nem tetszett annyira mint az előző album, az annak tudható be, hogy az új hangvétel miatt számomra nem volt annyira egyben az album. Több kísérletezés is volt, ami az
Cynics & Critics - Borzasztó erős és izgalmas a dal vokálja! Ariel mindent megtesz,hogy annyi energiát adjon az albumnak, amennyit megérdemel. Alatta a dob, mintha egy metál dalból szökött volna, ahol ez néha indokolt is, de úgy általában borzasztó jól áll a dal és a stílus az Icon for Hire-nek. Az effektezést itt-ott feleslegesen túlzásnak éreztem, de bőven rendben van így is dal!
Nerves - Ez a csilingelős kezdés és az az élni akarás amit ez a dal képvisel elképesztően be tudott rántani. Az előző dal lendületét abszolút jól hozza, de mégis más ez a szám. Sokszínű és érdekes dal, remek szöveggel, csak ajánlani tud, egy próbát megér, hogy hallj egy elektronikus pop-metál dalt!
Sugar & Spice - És akkor el is érkeztünk oda, ahol az új stílus már szerintem nem áll jól a bandának. Megvannak a dalnak a maga pillanatai sőt egy ponton az In This Moment is eszembe jutott. A rap verze sem rossz, csak számomra kilóg. A refrén meg egészen gyenge. Az effektek abszolút túlzott használata sem segít...
Watch Me - Még talán ez áll legközelebb a korábbi dalokhoz. Ebben is van elektronika nem arról van szó, de amikor nincs akkor fellelhető a korábbi album (például a refrén). Nagyon jó ez a szám is. A végével mondjuk nem tudtam kibékül (az rettenet szerintem), de összegészében az elborult üvöltözéssel, mindenhogy rendben van ez a szám is!
Slow Down - Ismét egy kicsit más megközelítés. Ez a dal egy kicsit erősebb érzelmileg mint a többi és ez így van jól. Újabb üde színfolt. Nagyon jót tett az albumnak, ez a kicsit nyugisabb merengősebb szám. Aminek a dobja még mindig ötezres fordulatszámon pörög.
Think I'm Sick - Erről az jutott csak eszembe hogy "Mi lenne, ha Lady Gaga rockzenét játszana". De igazából ez a dal a rocknál poposabb, mondjuk Lady Gaga-nál meg rockosabb. Abba meg már ne is menjünk bele, hogy szerintem Ariel mennyivel tehetségesebb dalszöveg író és esetleg éneke is. ezt a számot a címből sugallt elborultságával együtt is maximálisan ajánlom.
Az azért mindképp leszögezem és aláírom, hogy egy sokkal nehezebben befogadható album, mint volt a korábbi. De nagy átlagban teljesen rendben vannak a számok. Szórakoztató és tartalmas az lemez, egy két botlás van benne, amit az új stílusnak tudok be. Egyébként most esett le egy érdekes dolog, hogy az album sokszínűsége, hogyan és miként jelenik meg a borítón és ezáltal mennyire jól tükrözi az egész albumot a cover. Aztán lehet ezt csak én látom így és amúgy meg hülyeség az egész. Azt viszont biztosan tudom, hogy ajánlom meghallgatásra egy abszolút egyedi és izgalmas élmény érdemes próbát tenni vele. És akkor lássuk hogy muzsikált idén a csapat (illetve már csak duó).
Basement Score: 72%
