Az előző album előtt visszakerült Christopher a bandába, így a 2005-ös felállásban az Arch Enemy. Az előző album nem szerepelt rosszul semmilyen tekintetben sem, a kritikusoknak is tetszett szerintem is egy korrekt darab volt. Ezután a 2009-es évet nem aprózták el, ugyanis két válogatás album is került tőlük piacra, majd 2010 végén stúdióba vonultak és következő év májusába el is érkeztek hozzánk a Káosz Légiói a banda nyolcadik albuma: Khaos Legions.

Az album egy ízig vérig Arch Enemy album! Stílusban abszolút a helyén van. Legyen szó az Amott testvérek zenei részéről vagy Angela hörgéséről és szövegeiről. Hangulatban, mondanivalóban egy vegytiszta Arch Enemy lemezt kaptunk, fül kápráztató szólókkal és gondolat ébresztő sorokkal. Valamint apróság, de nekem iszonyúan tetszik a borító is. Kiemelendők:

Khaos Overture - Egy fantasztikus kezdés. Remekül meg alapozza a hangulatot. Olyannyira, hogy a koncertek nagy részét ezzel a dallal szokták kezdeni. Jó kis felvezetés, remekül megkomponált és úgy szól, ahogy annak kell!

Yesterday Is Dead and Gone - Az első teljes értékű dal. Apokalipszis a javából. A mindennek vége érzet teljesen jól átjön, a banda le se tagadhatná a dalt mert jellegzetesen Arch Enemy. Persze ott vannak a fantasztikus és egyedi gitárszólók meg minden ami kell.

No Gods, No Masters - Ez a dal már egy fokkal visszafogottabb. Kicsivel lassabb a tempó is, de mondani valószinten van ugyan annyira jó mint akár az előbb említett dal. Továbbra is érdekes figyelemfelkeltő néha már egy picit botrányos a szöveg, a kifejezés jó értelmében.

We Are Godless Entity - Végül pedig egy iszonyat jó és atmoszférikus hangszeres dal van még, amit annyira ismétlődésre rakva csak hallgatni hosszú percekig (mert egyébként másfél perc aztán kalap-kabát ugrunk a következő dalra).

Nagyon kellemesen telt az albummal eltöltött idő. Angela is és úgy egyébként a banda is ismét letette a névjegyét, és tudta vagy sem, ez lett az énekesnő utolsó teljes értékű albuma. Hatalmas az amit az évek során a bandával csinált és egy igazi legendává nőtte ki magát. Önkéntesen lépett ki a bandából, mert ő már azt érezte, hogy neki ennyi kellett csak ebből. Utódját ő jelölte ki, méghozzá a The Agonist kanadai származású énekesnőét Alissa White-Gluz-t. Hogy miként állta meg a helyét? Még idén összeszedem róla a gondolataim!

Basement Score: 69%