Mielőtt belevetjük magunkat az albumra néhány általános infó az albumról. Dark Horse a banda hatodik stúdióalbuma. A jelenlegi felállással a második közös munka. Ahogy azt megszokhattuk a legtöbb chart listán előkelő helyeken nyitott/végzett. A másik oldalt megvizsgálva, pedig arra lehetünk figyelmesek, hogy tízből nyolc kritikus tartja a legrosszabb Nickelback lemeznek a Dark Horse-t. További általános infók: 2008-ban jelent meg és ismételten 11 dalt kaptunk. Ebből három jelent meg az album kiadása előtt, de 2010-ig nyolc trackből lett single. Gondolom ezek után mindenki bezárja a cikket és rohan a legközelebbi Media Markt-ba, hogy valódi CD minőségben élhesse át ezt az élményt.
Az lemez közel háromnegyed óra és a csapat még most se tudja biztosan, hogy most mit akar valójában. Korábban emlegették, hogy felhígítanák azt a grunge stílust amivel útnak indultak, majd miután ez megvolt most vissza eveztek valamivel zúzósabb vizekre. Kicsit ilyen visszakonvertálás érzésem volt, hogy a limonádé rockot, amit az előző albumon hallgattunk heavy irányba vitték el. Ez így csak annyit tesz, hogy a tinglitangli továbbra is itt-ott jelen van például szerelmes nyáladzások, amik pontosan annyira hitlesen mint eddig, meg van néhány humoros (vagy annak szánt) dal. Az egyik nagy negatívuma az albumnak a fárasztó egyszerűsége. Valahányszor nekiálltam kiemelt dalok elemzésének, mindig felmerült az, hogy mennyire egyszerű. Így nehezen tudja fent tartani a figyelmemet és komolyabb nyomot se hagy. Kiemelendők:
Something in Your Mouth - A humorosabb számok egyikével nyit az album. A pörgés itt meg van, bár a bevezetőre ezúttal sem szántak túl sok időt. Hangulatban ez még egészen rendben van, annak ellenére, hogy a refrén előtti átvezetőben ez a félhangerőn való hadarást nem igazán erőltetném. Ha valaki el jut odáig ötödik-hatodik hallgatásra ezt is meg lehet szokni. ...talán ez a legjobb dal mind közül.
Just to Get High - Sejtelmes felvezetés gitárral és dobbal, majd egy háttérkórus és már halljuk is Chad felejthetetlen és megunhatatlan hangját. Itt mondjuk jelen van a játék az ének hangokkal és nem monoton a dal ilyen szempontból. Ami miatt még említésre méltó, hogy van benne egy gitárszóló, ami meglepett, és jól hangzott. A dal zárás még most se megy időben, az utolsó refrén belépése meglehetősen bénán jött ki a szóló után.
Never Gonna Be Alone - Akusztikus gitár, minimális dob alap. Tudjátok mit jelent ez? Pontosan egy dülöngélős szerelmes dal a magányról és a hiányról. Olyan hihetetlen unalmas ez a dal, hogy azt nehéz szavakba önteni. Ezt valahogyan a banda is érezte és a második percnél kicsit felpörgette, amitől szétesett az egész. Majd visszatért a kezdeti vonulathoz és vége lett.
If Today Was Your Last Day - Az első megjelent dal, ami alapján joggal feltételezheti a drága hallgató, hogy ez az album az All the Right Reasons vérvonalát folytatja. Ez marhára nem így van, mert az ilyen jellegű számok kevésbé jellemzik a Dark Horse-t. Mégis a mai napig az album egyik legismertebb tétele ez. Én már alapvetően nem értettem, hogy miért került fel az albumra, amikor szemet szúróan nem illik a képbe, de hogy ezzel azonosítják az albumot az vicc.
Annak tudatában, hogy ez a legrosszabb korong a Nickelbacktől, is egy nagy csalódás. Inkoherens, agyzsibbasztó és hosszú távon engem idegesített is. Tudni kell helyén kezelni a srácok zenéjét, én ezt cikkről-cikkre igyekszem megtenni, de egy ponton túl nehéz, sőt közel képtelenség. Nyilvánvaló, hogy van aki ezt szeretni, én nem ítélek el senkit emiatt, hiszen ez még nem a zene gyártás legalja.
Basement Score: 38%
