Chad 2013 nyarán összejött Avril Lavigne énekesnővel. Kapcsolatuk remekül működött, októberben közös dal is készült. A hölgy hatására (vagy nem) Chad felhagyott a Kurt Cobain imitációval és rövidre szabatta a haját. A stúdiónál ezt nem nézhették jó szemmel így novemberen kiadtak egy összefoglaló válogatást a legjobb/legsikeresebb Nickelback számokkal majd elbúcsúztak a bandától (valójában a banda állt tovább, de mindegy).
Eljött a következő esztendő és neki is álltak a Republic Studio-nál nyolcadik albumuk készítésnek. Nyáron megjelent az első szólódal majd novemberben a teljes lemez, No Fixed Address címen.
Szakadatlanul tizenegy tracket tartalmaz. Az album nyitása meglepő és az első néhány szám azt sugallja, hogy megtalálták maguknak a hard rock műfajt, amiben képesek alkotni. Majd egy ponton elborul a szekér, az egész átcsap poprock stílusba és üressé is válik az egész. Nem rossz, kifejezetten unalmasnak sem mondanám, csak olyan üres és semmilyen. Részletesebben a Nem Rögzített Címről... Kiemelendők:

Million Miles an Hour - Végre kapott felvezetés a nyitó szám... és mennyire megérte. Tényleg azt éreztem, hogy igen! Ez most kezdődik és itt valami lesz. A felvezető után kapunk egy zúzósabb dal, amiben tisztes mértékben autotunet használtak, amit nem tudtam hova tenni. Nem rossz a dal, sőt kellemes, de hogy mi szükség volt erre nem igazán értettem.

Edge of a Revolution - Elérkeztünk arra a pontra, amikor egy komoly és tartalmas koncepcióra felhúznak egy nagyon jó számot. Teszik mind ezt stílusosan egyedi módon és hitelesen. Minden egyes szót jól olvastatok és komolyan gondolok! Egy szellemi változásról; a folyamatos népbutítás és félrevezetés ellen való fellépésről; egy modern forradalomról szól a dal. Mindezt tetőzi a videoklip, amibe ha nem látjuk a bandát csak minden mást (semmi személyes) még ütősebb lett volna. És a kántálás a végén kellően laza és remek hangulatot ad. Bravó.

She Keeps Me Up - Na és akkor elérkezett a páli fordulat. Ha a szerzeményt hallgatva nem lenne teljesen egyértelmű, hogy gyakorlatilag egy nyolcvanas éveket idéző diszkó slágert raktak össze, akkor a klip is egy flitterben úszó csoda. Nem tudom hogyan, miért, kinek született ez a szám, de az biztos, hogy mindenki meg lett volna nélküle. Nem mert köpedelem rossz, csak mert nyolcvanas dalt írni 2014-ben ne jelentsen már kihívást. Elképesztő...

Got Me Runnin Round - Túl mindenféle elektronikán, forradalmon, kutatáson és táncon az utolsó percekben is képes volt meglepni a korong. Alapvetően egy inkább poposabb alapra írt szám, amihez Chad vokálja a legkevésbé sem illik. Minimális hangulata azért van, de mégsem ezért tartja fent a figyelmet, hanem a közreműködő miatt. A She Keeps Me Up számnál volt már egy nem nevesített női hang, aki két sort ismételgetett, de itt nem más mint az amerikai rapper Flo Rida szól közbe a dalnál a harmadik versszakban. Mivel az egész szám érezhetően a vendégnek lett alárendelve, így nyilván ez a rész jól működik. Továbbra sem értem, hogy például a What Are you Waiting For? c. dallal, hogyan fér össze, de ezt hagyjuk a bandára.

Végső soron nem tudom, hogy most akkor jó e az album vagy sem. Az eleje meglehetősen erősre sikerült, de amikor egy ponton átfordul egy lágyabb stílusba teljesen ellaposodik az egész. Tulajdonképpen ajánlható az album az első öt trackig én azt mondanám érdemes is meghallgatni. De akkor jöjjön, aminek jönnie kell... Tápláld azt a gépet és indítsd a következőt!

Basement Score: 61%