Hála az égnek, itt már egy kisebb fejlődő tendencia lépett fel. Ez nem csak az amit nyilatkoztak is az albummal kapcsolatban, hogy "A metalcore stílusból sokkal inkább a Trash metal felé indultak el". Hanem mind studió minőségben mind abban, hogy kevesebb az ordítozás! A dob még mindig egy idegbajos kapkodás a gitár sem mindig az igazi, de már ez is valami.

Az lemez alapból 11 dalt tartalmaz (ebből hallgatás előtt kb 2-t ismertem), és még mindig keverhetőek a dalok, de már nem ez a jellemző. Sokkal inkább a hossz nőtt. Mármint kettő majdnem 6 perces és egy majdnem 7 perces szám... De ismét csak találtam néhány értékelhető darabot, lássuk is:

Hearts Burts Into Fire - Az albumot hallgatva arra lettem figyelmes, hogy valami kellemesebb dallam cseng a fülemben. Ez a dal volt az. Meg is lepett, hogy ilyen zenét is képesek játszani. De persze a végén ott a kiabálás...

Disappear - Egy említésre méltó gitárszólón kívül igazából ez a dal se tud semmit.

Deliever Us From Evil - Nem úgy mint ez. Komolyan azt hittem félre kattintottam valami punk bandára. De persze a Bullet for My Valnetine nem hagyta ezt annyiban és a Screaming meggyőzőtt, hogy jó helyen járok. Egész jó a dal, mondjuk nekem sok ez a hat perc, de így is szívesebben mint korábbról a The End hat perce.

Say Goodnight - A track feléig egy nagyon kellemes melankólikusabb dal csíp minket fülön. Ugyan a szám második felére visszatér a banda esszenciája, még így is az album egyik legjobbja lett a Say Goodnight!

Összességében kellemes dalok voltak, a rosszabbak se voltak olyan rosszak. De le legyen már dicséret, hogy egyben végig lehet hallagtni. Ha így haladunk, még talán egyszer valami jó is kisülhet ebből. Ami miatt kicsit csalódott voltam az a Road to Nowhere! Ugyanis egy remek zenét raktak itt össze a srácok, viszont ez csak Delux-ra került ki (azért YouTube-on megnézhető).
Aki szerette az ordítást, annak hajrá, aki meg olyan volt mint én, azok meg esetleg a fent említett dalokat javaslom (mértékkel).

5/3