Igen nagy múltú bandáról lesz szó, akik sokat letettek az asztalra. Ja, hogy nem hallottál még róluk? Jó mert túl sokat én se…

Történt egyszer, hogy keresgettem, hogy a Slipknotból kitett Joey hol érhető tetten mostanában. Így találtam rá a Scar the Martyr-ra. Meghallgattam, az egytelen albumukat ami volt. Tetszett, és gondoltam, majd ha esetleg megint mozgolódik a banda me- gemlékezek róluk itt a blogon. Hát mozgolódtak, ugyanis Május elején egyetlen stúdió lemezt hátra hagyva feloszlot- tak. Akkor lássuk kik is voltak ők.

2013 áprilisában alakult a Scar the Martyr, amit más bandák leselejtezett tagjai alkottak. Alapítók közt az egyik leg nevesebb arc Joey Jordison, akit drog addikciói miatt rúgtak ki a SlipKnot-ból. Természetesen dobosként van a bandában, de mellette kiveszi a részét gitárból és az első albumig ő a basszus gitáros is. Itt van még Kris Norris aki a Darkest Hour gitárosa volt 7 évig, majd kilépett, hogy szóló projektbe kezdjen és itt kötött ki. Jelent volt az alakuláskor Jed Simon a Strapping Young Lad gitárosa volt, Zimmers Hole-ba mai napig is játszik, illetve Tenet néven futott "szóló" projekt-je. Nem utolsó sorban pedig Chris Vrenna aki ott volt a Nine Inch Nails alakuláskor a bandában és Marilyn Manson-nál is leszolgált 4 évet. Mind két esetben dobon volt, itt azonban billentyűn játszik. A vokalista pedig Henry Derek (mellette ritmus gitározik is), aki két bandában is tag volt, csak egyikről sincs túl sok elérhető információ. Ez az 5 ember alkotta a banda kezdeti állapotát, ami egészen az album kiadásáig meg is maradt.

Az albumra 14 dal készült, ami több mint egy órát tesz ki. A dalok többsége öt, hat perc körüli. Főleg Heavy Metál stí- lusban szólalnak meg a da- lok, vannak köztük lassabb és pörgősebb darabok is, de össze- gészében jól szól a Scar the Martyr (album). Kritikailag si- keresnek mondható az album. Szerintem is egy jó lemez lett. Rendesen egyben van, a hangszerelés jó és találtak egy egyedi és érdekes hangzás világot, ami jól áll az egésznek. Mivel első album, a csapat próbálkozik több dologgal. A dalok közt apró eltérések figyelhetőek meg. Mindegyik dal kicsit másképp közelíti meg a dolgokat és ez a legtöbb esetben működik is. Kevés volt az a dal ami rosszul szólt, vagy nem állt volna jól. A kiemelendők:

Intro - Hangulatos felvezetőzene. Horror atmoszférát teremt. Borzasztóan hátborzongató az egész. Megadja a megfelelő kezdést.

My Retribution - Ez egy azok közül a számok közül ami nem áll jól. A refrén egyáltalán nem tetszik, az a dallam még oké, az nem rossz. Még a vége a szólóval, amire azt mondom, hogy jó. A köztes rész, meg számomra unalmas.

Soul Disintegration - Itt a tiszta hang dominál. nagyon jó lett a szám. Az alap nem egy túlkomp- likált dolog, de a kellően változa- tos. A végére kicsit megújul, és a hörgés is vissza tér, majd stílu- sosan lezár. Nem tudom, hogy Henry hangja vagy a dal maga teszi, de számomra a Three Days Grace-t idézte.

Prayer for Prey - A dob téma miatt már felfigyeltem rá, aztán az a gitár szóló. Az album talán legjobb dala, de a legegyedibb biztosan. Az a szám adja leginkább vissza az elképzeléseket. Mind a számok stílusában, műfajában, egye- diségében, zenei alapban, előadás módban, dalszövegben, hosszban, mindenben.

Last Night on Earth - Méltó zárása az albumnak. Egyedi- ségüket megtartották. Ez minden eddiginél hosszabb, de valahol mégsem. Öt-hat perc alatt gyakorlatilag lemegy a szám, közben a legjobb gitárszóló is elhangzik. Aztán másfél, két perc instumentális gyönyör és egy lassabb lezárás.

Én végig élveztem, kellemes volt hallgatni és örültem, hogy rájuk akadtam. Azt azért sajnálom, hogy a bandának be- fellegzett. Pár szó pedig az album utóéletéről: A kiadás után Chris kilépett a bandából, helyére Joey Bush került. Be került továbbá Kyle Konkiel, mint basszus gitáros, aki az In This Moment-ből szökött. Valamint Joey és Henry helyett a két szóló gitáros lett a ritmus gitáros is. 2014 áprilisában Henry kilépett (vagy kirúgták, ezt még nem tisztázták). Onnantól a banda vokalistát keresett és a koncertek idején Joey adta a hangját a bandának. Henry kilépésével egyi- dejűleg a billentyűs posztra is más került: Matthew Tarach. 2015 januárjában el indult az ötletelés egy második albumon, de az, hogy volt e vokalistájuk nem tudni. 2016 májusában pedig feloszlott a banda hivatalosan. Kár érte, ha ezt tovább tudták volna csinálni (már pedig, ha volt énekes megoldható lehetett volna) akkor egy egyedi és jó kis bandával bővült volna a választék. Azon- ban a remény hal meg utoljára, ugyanis a banda teljes létszámmal újra alakult Vimic néven plusz egy fő pedig Kalen Chase. Három vagy négy daluk meg is jelent év vége felé pedig albumot igérnek...

Basement Score: 68%