Az első album utóélete egészen érdekes alakult ugyanis nem sokkal később a Lookout! kiadó újra kiadta az albumot, kiegészítve a banda korábbi kislemezeivel, amik a korai független időkből maradt fent. Közben kikerült kettő újabb kis lemez is És megkezdődtek a második album munkálatai is '92-ben. Mind ezek előtt a tagok közt is mozgolódás volt, eleinte csak plusz egy főként csatlakozott dobosnak Tré Cool. A korábbi dobos Kiffmeyer készségesen beletörődött abba, hogy társa jobb a szakmában így önként távozott a bandából '90-ben.
Az album megjelenése 1992 decemberében volt esedékes. 50,000 darabot adtak el belőle és a kritika nagyon szerette. A maga műfajában jó az amit a banda csinál és el is ismerik egy 19 éves zenésznek mi másra lenne szüksége?
Őszintén szólva elismerendő, hogy az album, mint vér veterán punk lemez abszolút megállja a helyét egy két kivételtől eltekintve. az ami miatt mégis ilyen alacsony az értékelése, hogy egyrészt nem vagyok a műfaj szerelmese, másrészt, ha maguk a dalok magunkban jók, összegészében az album elég monoton és unalmas tud lenni. A dobos váltás, ilyen szempontból jót tett a csapatnak, mert a korábbiakra jellemző ritmus itt már színezve van és így nehezebb megunni. Kiemelendők:
2000 Light Years Away - Igazság szerint az album nagy része ehhez hasonló tételekből áll. A figyelem fenntartását, már az újdonság ereje sem segíti, mint tette azt az első album esetén. Illetve rá játszik az a tény is, hogy az egész lényegesen hosszabb. Magában a dal jó és szerethető, és itt szerintem az ember azokat a dalokat fogja megszeretni, amiket előbb hall.
Dominated Love Slave - Ez a szám van annyira elborult, mint a címe. Csak míg a címén nevetünk egy jót, addig a dal közel hallgathatatlan. Ez a punk-country egyveleg szerintem kegyetlen, humorosnak szánt, de nem szerethető, pedig nem hosszú. Mazoistáknak ajánlom!
No One Knows - Kellemes, kicsivel lassabb, nyugodtabb, relaxálós dal. Az egyszínűségből, jól és jókor szakít ki! Lírikus szerethető, tudom ajánlani.
My Generation - Nem ennek semmi köze a Limp Bizkithez! Itt igazából az zavart, hogy a refrén gyakorlatilag minden második sor. Ami elképesztően idegesíti. Ezt leszámítva mind technikailag, mind pedig hangulatban egy nagyon király dal!
Már repetitívnek érzem leírni, hogy repetitív az album (ez mennyire költői!) Műfaj kedvelői találhatnak örömöt a lemezben. Akik egy kis ínyencségre vállnak tegyenek vele egy próbát, ha nem is tetszik, legalább ilyet is hallottál. Továbbra is érdekes látni, honnan jutott el ide a banda... A messiás már az ajtón kopogtat...
Basement Score: 48%
