ZenePince

ZenePince

Icon for Hire - You Can't Kill Us

2016. december 03. - Ryde_Laci

A 2015-ös év nagyon meghatározó volt a banda életében, ugyanis ebben az évben szüntették meg kapcsolatunk a Tooth&Nail Records-al, és független előadóként folytatták pályafutásukat. Az elején úgy tűnt ez jól és működik. Az év végére azonban gitárosa, Adam Kronshagen kilépett a bandából, hogy több ideje legyen a saját életére. De a maradék két tag lelkesedése töretlen és ki is találták, hogy elkészítik következő albumukat, aminek a finanszírozására a rajongókat kérték segítségül, ugyanis feldobtak egy kickstarter hirdetést a You Can't Kill Us-ra. Aki nem tudná, a kickstarter egy gyakorlatilag adomány gyűjtő hely. Felrakják oda az emberek azt amire pénz kérnek, míg a nép küld nekik pénz, tulajdonképpen leegyszerűsítve ennyi lenne.
Tehát visszatérve az Icon for Hire-höz, a hirdetés jól sült el, megkapták a kellő pénz és el is készült az album, ami lassan egy hete már el is érhető.

youcantkillus.jpgMivel az album készülésekor már csak ketten voltak egy énekes és egy dobos, a maradék hangaláfestést meg kellett oldani valahogy és hát mi mást alkalmaztak volna mint az előző albumon felvezetett elektronikus effekteket. Ez az album sokkal gyakrabban és töményebben használja az elektronika nyújtotta lehetőségeket, ami hol jól sül el (ez a ritkább eset), hol pedig kevésbé. És hát sajnos ez okozta nálam az album vesztét, egyik másik szám effektezése borzasztóan tönkre tette az egészet. Vannak jobb dallamosabb dalok, de azok is inkább pop dalként kiemelkedőek, mintsem a rock kategóriájába sorolnám őket. Nehéz az egészről átfogóan beszélni, hiszen mint mondtam a dalok teljesen eltérnek egymástól a szó minden értelmében. Úgyhogy akkor nézzük a dolgokat részleteibe; dalok:

Supposed to Be - Kellemes indítás, abszolút a jobb dalok kategória. Hangulata van, ami sajnos az albumon nem túl gyakori. A vokál talán ennél a dalnál a legjobb. Itt is használnak mindenféle varázslatot, nem is keveset, de int még inkább hozzátesz, jól van az egészbe beleépítve

singer.jpgPulse - Ennek a dalnak az elején fogtam a fejem, hogy ez ugye nincs komolyan gondolva! Ahogy a szám kezd az valami rettenetes. A refrén a szám talán legjobb pontja, de az se olyan többször szeretnél meghallgatni életed során. Aztán pedig, ha még maradt hajszálad érkezik egy drop aminél ha eddig nem ültél, akkor majd lefogsz! Elképesztő, hogy nem olyan rég még Make a Move és hasonló kaliberű dalokat játszottak. Ezek szerint a studió befolyás egyeseknél nagyon is jótékony hatású, ugyanis nem vesznek el a saját művészetükbe, mint az Icon for Hire.

The Magic - Ezzel a számmal azért vagyok bajban, mert nem tudom, hogy szeretem e vagy fárasztó. Amikor rock zene hatása van akkor nagyon örülök annak, hogy ez a dal létezik, ugyan akkor ez a beakasztott "The Magic" résznek (ami talán a refrén akar lenni vagy mi) is megvan a maga bája. Nem ajánlom meghallgatásra.

Under the Knife - Erre a számra se tudom az mondani, hogy maradéktalanul jó, de inkább ez mint mondjuk a következő. A harmadik versszak mesélős részének például meg van a maga hangulata, meg egyébként is vannak jó pillanatai a dalnak. A lezárás pedig nekem nem tetszett, egyszerűen nem illik a dalba.

Here We Are - Oké ezt nem fogom túl ragozni. Ez rossz, pedig az elején kicsit még akár bizakodhatnánk is, aztán amikor átlépi az első percet, meg kellett győződjek arról, hogy ez még mindig Icon for Hire e vagy véletlen nem kapcsoltam-e át az idei EB himnuszra! Te jó ég, miért kellett ez?

Get Well II - Először is nehogy valaki véletlenül azt higgye, hogy bármi hasonlóság van az "első résszel" mert semmi! Csak simán a banda szeretne emlékeztetni minket arra, hogy hallgathatnánk tőlük jó számokat is e helyett. A dal egyébként nagyrészt elég középszerű, a refrén mondjuk nem rossz, de ez a maximum, amit dicsérni tudok rajta.

wallpaper.jpg Invincible - Ez pedig az abszolút gyalázat. Komolyan a korai Skillet dalokat idézte fel bennem, azokra pedig nem szívesen emlékszem! Egyszerűen tragédia ez a szám. Már az elején olyan mintha valami ma népszerű popzenét hallgatnánk, ez az érzés a későbbiekben erősödik, majd eljő a refrén és megtudom miért nem hallgatok ma népszerű pop zenét. De a korona a dal végén kerül fel, amikor is mintha már Nicki Minaj szólna. És ez az a hasonlat, amit soha nem tudtam elképzelni a bandának, de sajnos itt tartunk.

Eléggé sajnálom, hogy ez az album rossz lett. Meg vannak a pillanatai, de kevés és azok is csak a közegből emelkednek ki. Közelébe sincs a korábbi munkásságukhoz. Néha kicsit olyan, mintha a 'The Path of Totality' Korn album szólna. Nem jók a számok, nagy részük idegesítő vagy unalmas. Nem ajánlom ezt az albumot, maximum azt a két-három számot, amik jobban sikerültek.

Basement Score: 52%

Élmény - Dolgozzátok Fel! (Tankcsapda)

tankcsapda.jpgMúlthéten a Tankcsapda kiadott egy dupla lemezes feldolgozás albumot, ami (ha valaki nem tudná) úgy épül fel hogy az egyik lemezen a banda dolgoz fel olyan magyar előadók dalait, akikre felnéznek, akiket tisztelnek. A másik lemezen pedig ma népszerű bandák dolgozzák fel kedvenc Tankcsapda számaikat saját stílusunkban.
Mire is kell gondolni. A Tankcsapda előad (többek között): Charlie-t, Omegát, Pokolgépet; míg a Csapda dalokat: Kowalsky meg a Vega, Wellhello vagy Magna Cum Laude. Mára meg tudtam venni illetve elérhetővé is vált Spotify-on, úgyhogy lássuk, mik az első benyomások:

Ryde:
Ma meg tudtam venni a lemezt reggel iskolába menet és egész nap szorongattam, alig várva, hogy hazaérjek és lejátszhassam végre! És hát ez meg is történt. És az az igazság, hogy egy remek másfél órán vagyok túl! A Tankcsapda által feldolgozott számok alapvetően nagyon jók, a feldolgozások pedig kifogástalanok. Érzékkel nyúltak hozzá és stílusosan emelték át a dalokat a sajátos punk-rock világukba, ahogy a Csapda igazán jól szól. Iszonyat jól sikerült, szerintem kivétel nélkül az összes dal. A banda is nyilatkozta, hogy nyilván a tisztelgés volt itt az egyik cél és ilyen szinten kimaradt néhány előadó, akiket szívesen belistáztak volna (Lukács például az LGT-t említette meg a P.Mobilt). De változatos és egy vérbeli Tankcsapda lemez lett!
A másik fele már egy kicsit érdekesebb. A hasonló körökben mozgó Alvin vagy Leander iszonyat jól megoldották. Nekem még a Wellhello-s és a Kowalsky-s is tetszett. Aztán volt néhány ami már kevésbé. Egynél-kettőnél az zavart, hogy az átdolgozás címen elfelejtették a saját szájizükre alakítani. Tény, hogy van pár ötletes szöveg átirat, de szerintem az hogy ugyan azon a dalon kicseréled az alapot és egy másik ember amúgy tök ugyanúgy előadja nem gondolnám, hogy átdolgozás. De összeségében itt is pozitív volt a végeredmény!

Torcher:
Nyilván az ilyen esetekben akkor igazán izgalmas adott személynek a koncepció, ha ismeri az alapanyagot. Számomra pedig ezért hagyott egy hangyányi ehh érzést maga után az első 47 közösen töltött percem a Dolgozzátok Fel!-lel. Nem azért, mert nem ismerem a Korált például, hanem mert a feldolgozás ismertette meg velem Maradj Velemet. Ez abszolút nem a korong hibája, csak az én foghíjas ismereteimé, és ezzel együtt is egész kellemes volt összességében, csak folyamatosan azt éreztem, hogy sokkal viccesebb lenne valószínűleg, ha a pöttöm éveim meghatározó zenekara az Omega lett volna mondjuk a Tankcsapda helyett, és ebből kifolyólag a második lemez elé fröcsögő nyállal, vérben forgó szemekkel és az ígérettel ültem le, hogy megkapom a magam nosztalgia adagját. És nem csalódtam!
A személyes szelektív hulladékgyűjtő állomásom az Dolgozzátok Fel! második feléről négy darab szemetesből áll. Az első azokat a számokat tartalmazza amiket nem hallgatnék rendszeresen, de poénnak mindenképpen jó volt egyszer. Ilyen volt a Wellhello-s Fiúk Ölébe A Lányok például. A második azokat, amik azért nem tetszenek egyáltalán, mert zsigerből gyűlölöm a feldolgozó előadó stílusát, amiért ökölbe szorított kézzel egy tortúraként éltem meg Ákos, vagy a Magna Cum Laude változatát egy-egy Tankcsapda számról, de ez teljes mértékben szubjektív. A harmadik a 'MINEK?' kategória. Én például a Kowalsky Egyszerű Dalától a falat kapartam. Amellett, hogy a számnak nem áll jól a tempó, vagy úgy akármi a dalban rettentő unalmas lett az egész, ami azért különösen vicces, mert az eredetinél nagyjából néggyel több instrumentált pengetett, mint azt Lukács tette anno. A negyedik pedig maga volt a csoda. Nyilván itt játszik az közre leginkább, hogy mennyire oda-vissza vagyok az Alvin és a Mókusokért például, de ide tartozik az objektív szemszögből is legjobban sikerült Lopott Könyvek a Leander Kills változatában. Mindent tud amit egy feldolgozásnak kell. Hozzáad, de nem vesz el az eredetiből, egy hasonlóan érzelmes, mégis valamivel keményebb verziója a dalnak. Összességében pedig egy rendkívül jó élmény volt a Dolgozzátok Fel!, és örülök, hogy a Magna Cum Laude sem tudta tönkretenni a gyerekkorom.

Icon for Hire - Icon for Hire

A banda háromfős felállása nem változott az előző albumhoz képest. Két évvel az első lemez után már meg is érkezett a következő fejezet. Az az igazság, hogy az albumot körülbelül ötször hallgattam végig és minél többször hallottam annál jobban tetszett meg. Ugyan akkor annál inkább kezdtem azt érezni, hogy mennyire meg vagyok lőve ugyanis annyira nehéz arról beszélni amit halottam. Komplex, de sokkal inkább csak nehezen meghatározható/körülírható a jellege. Hogy ez most hiba vagy nem, azt én nem tudom, viszont mindenképp egyedi arculatot a bandának.

self-titled.jpgIgazság szerint ilyen elektro-rockba csap át az album. Sokkal több benne az effekt, illetve a szövegek terén is fejlődött a banda. Mind mondanivaló szintjén, mind pedig a szöveg ütemezés szintjén. Több, jobb rapre hajazó rész került a verzékbe, ezzel sokkal több energiát adva a daloknak. Ami miatt nem tetszett annyira mint az előző album, az annak tudható be, hogy az új hangvétel miatt számomra nem volt annyira egyben az album. Több kísérletezés is volt, ami az 

Cynics & Critics - Borzasztó erős és izgalmas a dal vokálja! Ariel mindent megtesz,hogy annyi energiát adjon az albumnak, amennyit megérdemel. Alatta a dob, mintha egy metál dalból szökött volna, ahol ez néha indokolt is, de úgy általában borzasztó jól áll a dal és a stílus az Icon for Hire-nek. Az effektezést itt-ott feleslegesen túlzásnak éreztem, de bőven rendben van így is dal!

Nerves - Ez a csilingelős kezdés és az az élni akarás amit ez a dal képvisel elképesztően be tudott rántani. Az előző dal lendületét abszolút jól hozza, de mégis más ez a szám. Sokszínű és érdekes dal, remek szöveggel, csak ajánlani tud, egy próbát megér, hogy hallj egy elektronikus pop-metál dalt!

colour_art.jpgSugar & Spice - És akkor el is érkeztünk oda, ahol az új stílus már szerintem nem áll jól a bandának. Megvannak a dalnak a maga pillanatai sőt egy ponton az In This Moment is eszembe jutott. A rap verze sem rossz, csak számomra kilóg. A refrén meg egészen gyenge. Az effektek abszolút túlzott használata sem segít...

Watch Me - Még talán ez áll legközelebb a korábbi dalokhoz. Ebben is van elektronika nem arról van szó, de amikor nincs akkor fellelhető a korábbi album (például a refrén). Nagyon jó ez a szám is. A végével mondjuk nem tudtam kibékül (az rettenet szerintem), de összegészében az elborult üvöltözéssel, mindenhogy rendben van ez a szám is!

Slow Down - Ismét egy kicsit más megközelítés. Ez a dal egy kicsit erősebb érzelmileg mint a többi és ez így van jól. Újabb üde színfolt. Nagyon jót tett az albumnak, ez a kicsit nyugisabb merengősebb szám. Aminek a dobja még mindig ötezres fordulatszámon pörög. 

bandd.jpgThink I'm Sick - Erről az jutott csak eszembe hogy "Mi lenne, ha Lady Gaga rockzenét játszana". De igazából ez a dal a rocknál poposabb, mondjuk Lady Gaga-nál meg rockosabb. Abba meg már ne is menjünk bele, hogy szerintem Ariel mennyivel tehetségesebb dalszöveg író és esetleg éneke is. ezt a számot a címből sugallt elborultságával együtt is maximálisan ajánlom.

Az azért mindképp leszögezem és aláírom, hogy egy sokkal nehezebben befogadható album, mint volt a korábbi. De nagy átlagban teljesen rendben vannak a számok. Szórakoztató és tartalmas az lemez, egy két botlás van benne, amit az új stílusnak tudok be. Egyébként most esett le egy érdekes dolog, hogy az album sokszínűsége, hogyan és miként jelenik meg a borítón és ezáltal mennyire jól tükrözi az egész albumot a cover. Aztán lehet ezt csak én látom így és amúgy meg hülyeség az egész. Azt viszont biztosan tudom, hogy ajánlom meghallgatásra egy abszolút egyedi és izgalmas élmény érdemes próbát tenni vele. És akkor lássuk hogy muzsikált idén a csapat (illetve már csak duó).

Basement Score: 72%

Icon for Hire - Scripted

Az Icon for Hire egy amerikai alternatív rock/pop-punk banda. Alakulásunk 2007-re datálható. A banda kezdetekben a klasszikus négytagú felállással mutatkozott be. Adam Kronshagen mint dobos, Joshua Davis mint basszus gitáros, Shawn Jump mint szóló gitáros (nem mellesleg billentyűs) és Ariel Bloomer a banda hangja. Sajnos azonban a sikerek előtt (2009-ben) a basszus gitáros Davis elhagyta a bandát, utódja csak két évvel később (2011) került a bandába: Josh Kincheloe, aki viszont már csak a koncerteken tartott a bandával, azaz sosem lett hivatalos tag.
band.jpgAz hogy én hogy s mint ismerkedtem meg a bandával egy nagyon kellemes történet volt. Ugyanis a 2014 novemberében Budapesten az Akvárium klubba voltam Hollywood Undead koncerten, ami amellett hogy irtó jó buli volt, bemutatta nekem az Icon for Hire-t akik az előzenekar voltak. Borzasztóan megtetszett amit ott csináltak és a koncert után elkezdtem jobban utánuk hallgatni. Hamar rá is kaptam a bandára és körülbelül azóta követem a munkásságukat. Nem régiben tudomásomra jutott a hónapban esedékes egy új albumuk és akkor gondoltam addig feldolgozom a korábbi dalaikat/albumaikat. (ez olyan jól jött ki, hogy egyébként tegnap már meg is jelent az album, csak elcsúsztak az írási munkálataim).

2009-ben leszerződtek a Tooth&Nails Records-nál, ahol többek között például a P.O.D is megfordult. 2011-re pedig össze is rittyentettek egy szerény 11 dalos egy picit több mint félórás debüt albumot. Az album elképesztő kritikai siker lett. Az eladások is egész szépek, de ami az igazi teljesítmény volt, az a szakma elismerése.

scripted.jpgAz album nagyon jól szól, megvan a maga egyedi stílusa, ütős, egyben van. Lehetne párhuzamot vonni a Paramore-ra, de ezt nem érzem teljesen jogosnak, mert alapjaiban tér el a két banda, még ha vokálban néha hasonlít is.
Én nagyon éleztem az albumot, nagyon tetszett amit hallottam. Kiemelendők:

Make a Move - Egy izgalmas és érdekes szám, az album és a banda általános stíluselemeit jól rakja össze, minden benne van, amit a banda nyújtani képes/akar. És a változni akarást kifejező szöveghez remek klipet raktak össze.

Get Well - Ez a dal beteg. Mármint a banda. Mármint az énekes. Mármint arról szól a dal, hogy mennyire rosszul van és szeretne jobban lenni. Ez tipikusan egy olyan dal volt számomra, hogy az értékeit nem mutatja meg azonnal. Minél többet hallom annál inkább tudom értékelni.

make_a_move.JPGOff with Her Head - Nekem az abszolót kedvencem az albumról. A hangulata remek, de a szöveg sokkal sötétebb, mint azt a dallamok sugallják. Szerintem kiválló tempóval operál és instrumentálisan is teljesen jól felszerelt a dal.

Érdemes figyelmesen hallgatni vagy többször átfutni a dalokat, ugyanis míg a felszínen egy egyszerű "Paramore wannabe"-nek tűnhet sokkal több, mélyebb és összetettebb az amit a banda képvisel.

Basement Score: 77%

Arctic Monkeys - AM

Hát itt tartunk. A legnagyobb mérföldkő a banda történetében, ugyanis a 2013-ban piacra dobott AM megdöntött minden eddigi eladási számot, felkerült az NME top 500-as listájára, bezsebelt minden létező kritikai elismerést, egy új arcot adott az Arctic Monkeys-nak, és mindennek köszönhetően valószínűleg az öt legkeresettebb brit zenekar között találták magukat a Sheffield-i srácok. Gondolom sok embernek már nem kell bemutatni részletesen a korongot, de azért én mégis megteszem.

Eg71hetk3acpl_sl1500.jpgy igazi jelenség ez az album, amire a legjobb jelző a 'laza'. Az éjszakában, bőrdzsekit vállra csapva egy ingben járkálós lazaság definitív két betűje az AM, ami a végtelenségig újrahallgatható, és ha nem lenne Favourite Worst Nightmare talán könnyen lehetne a legjobb lemezüknek nevezni. Minden egyes dal (egyet kivéve) meghív egy italra, majd felhív a hotelszobába 'Gazdálkodj Okosan'-t játszani, ezt az érzést pedig nem sok album képes megteremteni a hallgatóban, és ezalatt nem a nemi diverzitásra gondolok. Ebből kifolyólag pedig a 'Cornerstone'-hoz hasonló lélektani szövegek nyilván nem itt keresendőek, ami miatt van egy rétege a fanoknak, akik nem annyira szívlelik ezt a lemezt, de őszintén szólva semmi probléma nincs ezzel. Meg tudom érteni a hiányát, de nekem speciel nem volt vele bajom, mert ha témájában egy deka komplexitás sincs, szövegileg már annál inkább. Én két dolgot írtam fel magamnak, ami nem volt szimpatikus a lemezzel kapcsolatban, és az egyik az volt, hogy nehezen tudok róla írni. Mármint tényleg, nem tudom mivel egészítsem ki, a szövegei arra épülnek, hogy fröcsögjön a lazaság a hangszórókból. A másik dologról pedig majd később... úgyhogy jöjjenek a számok:

Do I Wanna Know? - A legismertebb, már-már nehezen elkerülhető Arctic Monkeys szám. Tökéletelarge.jpgsen  ütemezett, fülbemászó dallamú hangalapú orgia gyönyörű szöveggel. Az utóbbi öt év egyik legnagyszerűbb klipjével. Nyilván kötelező...

R U Mine? - És ő is hibátlan.

One For The Road - Szintúgy.

Arabella - Említettem már, hogy elképesztően nehéz ezekről külön-külön írni? Nem tudok részletekbe bocsátkozni, hogy 'a dob úristen itt' és 'az a riff ott' szimplán mert felesleges. Ezt a számot is -pont úgy, mint az összes többit- muszáj hallani. Végtelenségig idézhető szöveg, és egy kellően dögös szóló a közepén.

I Want It All - És itt a másik probléma, amire nem tértem ki. Igen, egy darab szám. Unalmas, könnyen megunható, de igazából ennyi. Ellehet hallgatni, de semmi különös.

asd.jpgWhy'd You Only Call Me When You're High? - 'Felhívni totál készen negyvenszer az éjszaka közepén, mert az jó ötlet' témájával baromi szórakoztató, és kellemes hallgatni, nálam talán kedvenc az albumról.
Plusz érdekesség: Miley Cyrus feldolgozása, még az igazán fanyalgóknak is ITT.

Azt hiszem azt is kiírtam magamból amit nem tudtam az AM, és egyelőre az Arctic Monkeys kapcsán. Jelenleg a banda szünetet tart, ami részben az énekes, Alex Turner 'The Last Shadow Puppet'-re hallgató zenekarának köszönhető, de ha minden igaz jövőre már nekiállnak stúdiózni ismét a srácok. Idővel pedig eldől, hogy valóban klasszikussá érik e az AM. Addig pedig amíg nem lesz téma ismét az Arctic Monkeys a blogon... arról még nekem sincs elképzelésem, de minden bizonnyal varázslatos lesz.

Basement Score: 94%

Three Days Grace - Transit of Venus

A banda olajozott gépezetként működik tovább, de az az igazság, hogy talán már túl van az aranykorán! 2012 októberébe érkezett el a folytatás a nagyérdeműhöz és hát, hagyott némi kívánni valót maga után.
Egy dolog, hogy ezen az albumon halljuk utoljára Adam-et, mint a Three Days Grace énekesét, de mind emellett egy teljesen új irányt vett az egész banda stílusban.

3dg_tov.jpgA Transit of Venus, semmiképpen sem egy rossz album, odáig nem mennék el. Bőven fogyasztható, csak a banda korábbi tevékenységeivel szembe állítva törpül el. Az első két album szín tiszta stílusát, amit a harmadik is nyomokban tartalmazott, teljesen levetkezték,magukról, amit rettenetesen sajnálok. Attól, hogy új stílust vesz az egész, még nem feltétlen kéne rossznak lennie a lemeznek, csak sajnos itt az a helyzet, hogy az új nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Sokkal kevésbé szórakoztat vagy köt le. Nem szívesen veszem elő újra és újra. De mint mondtam, nem egy rossz album, megvannak a maga pillanatai és azok a dalok, amik azért ismertebbek; Kiemelendők:

Misery Loves My Company - Ez talán a legismertebb dal a lemezről. Igazából valóban egy jobban sikerült darab, valahogy egybe van az egész dal. Meg persze, amit az albumtól továbbra sem lehet elvitatni, Adam vokálja fantasztikus, itt meg talán különösen.

Happiness - Az album másik ismertebb dala, amit én talán jobban is szeretek, mint a másikat. Hangulatban telitalálat, mondani valóban is teljesen ott van, egyszerűen csak jó hallgatni.

Give Me a Reason - Elég ingerszegény dal. Mindemellett az album leghosszabbja, igaz csak négy perc, de ilyen egy helyben toporgásnál, ez sokkal többnek tűnik. Potenciál lenne ebből kapunk is egy kis szeletet a végén, de addig is el kell jutni. Kár érte...

3dg_tov_alt.jpgExpectations - Kellemesebb meglepetés, a jobb dalok kategóriájába tartozik. Kellemes elhallgatni, de valószínűleg ez az egész, csak addig tart amíg véget nem ér, mert igazán maradandó itt sem alkottak.

Engem hatalmas meglepetés ként ért, mikor láttam, hogy mind a kritikusok, mind a hallgatóság körében kedvelt volt az album. Azonban a fent említett néhány számot kivéve az egész album a feledés homályába veszett, talán a jellegtelensége miatt. Szép volt, jó volt, nem tartott sokáig, de vége van és talán már másnap nem fogok tudni felidézni dalokat...

Basement Score: 57%

Arch Enemy - Rise of the Tyrant

Nem igazán tudom, hol kezdjem a magyarázkodást? Tudom, hogy két hónapja volt utoljára Arch Enemy cikk meg minden, amúgy tíz hónap alatt nem sikerült még letudni... Az az igazság, azért nem készült belőle cikk, mert... hát na! És legyen elég ennyi! De itt vagyok, itt a cikk (őszintén szólva, felkaptam a fejem a bejelentésre, az amúgy is előre látható volt album megjelenést és akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy lehet haladni kéne.) Akkor haladjuk!

ae_rott.jpgAz a helyzet állt elő a banda háza táján, hogy a 2005-ös hatodik stúdió albumuk után a gitáros Christopher Amott elhagyta a bandát, mondván a nincs a banda mellett ideje a családra. Helyére került be Fredrik Akesson. Másféle éves család látogatás után, Christopher visszatért és Fredrik pedig az Opeth-hez igazolt. Majd megkezdődtek a hetedik album munkálatai. Szeptember vége felé pedig elérhetővé vált a Zsarnok Felemelkedése, a Rise of the Tyrant.

Előzetesen az énekesnő Angela annyit fűzött hozzá csak az albumhoz, hogy nyers lesz és hanyagolni fogják a háttér vagy kettős vokált. Hát mint hallható ez így is lett. Az album erős és borzasztó jól szól a dalok egybe vannak és maga az album is jól áll össze. Az az igazság, hogy azért igazán nehéz lesz most bármit is mondani a dalokról, mert jók és ennyi. Igazából, hozzák a kötelezőt: Angela elképesztő a riffek dallamosak és minden rendben van, de nincs semmi kiemelkedő. az összes track, egytől egyik a helyén van és teljesen jól működik, de mást nehéz hozzáfűzni. Viszont mégsem, hagyhatom itt, ezt így... Kiemelendők:

ae_revolution_begins.jpgBlood on you Hands - Kezdésnek egy kis sziréna és már zúznak is. Számomra egy kicsivel maradandóbb élményt nyújtott a többi dalnál, ami természetesen Amottéknak köszönhető! Dallamos és zeneileg is kreatív, remek dal.

Revolution Begins - Egy fokkal talán lassabb dal, ahol a dob kapja a nagyobb szerepet a gitárokkal szemben. Bár ahol szöveg van ott csak mint alap van jelen, de ebben a dalban gitár helyett dob szóló van. Amire persze már láttunk példát a banda berkein belül is, de akkor is kicsit üdítő volt.

Intermezzo Liberté -  A jól megszokott hangszeres dal. Nem egy hosszú tétel, de annál lebilincselőbb. Általában az Arch Enemy-nek az ilyen instrumentális dalait el ismerem, meg tetszenek is, de ebben van valami, ami megfogott és újra hallgatásra késztetett, ami ritka.

Egy rossz szavam nem lehet az albumra, de valahogy mégsem tökéletes. Valamiért nem tud annyit nyújtani, mint az ezt megelőző album, de mégsem tudok, hol belekötni, nincs rajta rossz szám, nem untam, lekötött, jól telt vele az időm, de valahogy nem lett túl emlékezetes...

Basemnet Score: 68%

Basement Score pótlás #1

Néhány hét komoly munkája ért révbe (amely munkából ti körülbelül 16 számjegyet fogtok látni összesen).
Elkezdtem újra hallgatni, azokat az albumokat, amelyekkel a blog elején foglalkoztam és értékelni őket, mert a Basement Score nem a kezdetek óta létezik, és az egy éves kis bejegyzésben említettem, hogy a korábbi cikkekben pótolva lesznek. Ennek az első nagyobb hulláma ma érkezett el!
Ugyanis A teljes Disturbed cikk sorozat megkapta a maga kis százalékát, valamint az A Day to Remember első két albuma (ugyanis a többinek már volt). Még előttem el néhány dolog, idővel azok is meglesznek! Hamarosan pedig valami vissza fog térni... nincs semmi elfelejtve!

A Day to Remember - Bad Vibrations

Az a helyzet állt elő, hogy idei év szeptemberének második napján a banda kiadta a új lemezüket, a Bad Vibrations. Ezzel az albummal kapcsoltban, egy nagyon érdekes sztorim van, azaz, hogy az én figyelmemet totálisan elkerülte az album készülése és megjelenése is. Most egy hónappal a megjelenés után futottam bele először. Így nulla elvárással ültem le meghallgatni.

adtr_bad_vibrations.jpgNem tudom ki emlékszik, vagy ki olvasta a legutóbbi A Day to Remember cikkünket, ahol azt taglaltam, hogy a banda annyiféle műfajt erőltet, hogy szétesik tőle az egész. Az az igazság, hogy a sokszínűség itt is jellemzi a bandát, csak azzal a különbséggel, hogy egyben, egy egészként is működik... De hát hogy lehet ez? Úgy hogy időt fordítottak a dalok összehangolására is. Elképesztő a fejlődés... viccet félretéve, most komolyan, az én szememben nagyot lépett előre a banda és hitet adott azzal kapcsolatban, hogy érdemes lesz őket követni. Ez azért teljesítmény... Az lemezen ismét metalcore-tól elkezdve pop/punk-ig minden fellelhető megfelelő mennyiségben és minőségben. Egy hangzásvilágra egy kerek egész albumot tudtak felhúzni, mondanivalóval és mind e közben még szórakoztatott is Kiemelendők:

adtr_paranoia.jpg Paranoia - Az album második dala, remek kis zúzást reprezentálnak a fiúk itt az első két dalban, ami közül a második egy picivel nekem jobban is tetszett. Ez a dal volt az első megjelent dal az albumról. 

Naivety - Roppant érdekes kis pop/punk dal. Az előzőekhez műfajban nem passzol, de hangulatban és hangzásban, mint már mondtam nagyon ügyesen össze tudták egyeztetni a két műfajt. Nekem tetszett a dal, hangulatos, jó kis refrénnel, érdemes tenni vele egy próbát!

Reassemble - Az egyik legkarakteresebb dal. Külön bravúr, hogy itt egy dalon belül is jól játszanak a tempóval és a hangulattal. Ez emlékeztet leginkább a srácok korábbi munkáira, ugyanakkor mégis távol áll azoktól.

adtr_lyrics_part.jpgJustified - Az album itt kezd el kicsivel más irányt venni. Ezt a változást jól adagolja. Ez a dal alapvetően akusztikus, de azért még hörögnek egyet, de már azt sem abban a szellemben, mint tették azt húsz perce. Kellemes kis szám, ami elsőre talán furcsa lehet vagy rossznak hathat, de én azt mondom érdemes többször is meghallgatni!

Turn Off the Radio - A vége fele a lemez visszább vesz a tempóból, majd a zárás előtt még kapunk egy kis pörgést. Nem egy agysebészet, csak szimplán szórakoztató. Egyszerű elemekből építkezik és jól szól!

adtr_cool_art.png

Nem tudom mikor és hol hallottam utoljára ennyire minőségi ADTR albumot, valószínűleg soha. A srácok mindent bele adtak és mindenből a legjobbat hozták ki.  Sajnálom, hogy elkerülte a figyelmem és nem tudtam vele akkor foglalkozni, amikor aktualitása volt. A dal amellett, hogy a műfajokat jól használja, a hangulattal is jól bánik. A tempó dalról dalra fokozatosan lassul, a hangulat is egyre nyomottabb, majd záróakkordként felcsendül a Forgive and Forget, ami egy remek lezárása az albumnak, mikor az utolsó hang is elhalkul, magunkba zuhanva elégedetten konstatáljuk: "Erről van szó!"

Basement Score: 84%

Three Days Grace - Life Starts Now

2009-et írunk. A banda dolgozik a folytatáson. Összeállításában nem változott semmi, de valami mégis más. Hangzásban ugyanis megváltozott a banda. Kicsit talán mintha nyersebb lenne, zúzósabb.

Elife_starts_now.jpgzt az albumot többször is meghallgattam, mire eljutottam oda, hogy leüljek és le írjam, miért olyan jó! Nem tudom mennyi embernek kell bemutatnom az albumot vagy az album legismertebb dalait. Nekem ez az új energikusabb kicsit más irányzat nagyon megtetszett. Az album egyébként itt nem áll meg, ugyanis lírikusabb dalokat is szolgáltat hasonlóan jó minőségben! Szerintem megtaláltam, a kedvenc Three Days Grace albumom... Kiemelendők:

3dg_adam.jpgBreak - Nem tudtam, hogy ezt vagy a Bitter Taste-et emeljem ki, végül ez előbbi mellett döntöttem, mert szimplán közelebb áll hozzám. Egyébként mind a kettő fantasztikus és az új árnyalatot remekül reprezentálja. Adam hangja pedig talán ez egyik legsokszínűbb ebben a két dalban. Mondani való szintjén is nagyon is rendben vannak, érdemes a sorokba bele olvasni... Gondolom nem kell mondanom, hogy elég erősen ajánlott meghallgatni!

The Good Life - Kicsit mint ha slágeres lenne a refrén. Nem is tudom, de valahogy nekem a dal ezzel együtt is nagyon tetszik. Egyediségével kiemelkedő és egy szórakoztató dal. A robot effektek külön érdekesek, engem speciel nem zavartak.

life_start_now_art.jpgBully - Egy borzasztó érdekes témát próbál meg itt feldolgozni a banda. Ez a gyermek és tinédzser kori terrorizálások és kihatásai. A dallal csak az a baj, hogy túl egyszerűen kezeli a dolgot és nem érdekes. Annyi más banda, annyival jobban foglalkozott már ezzel korábban és azóta. Nem hiányzott ez ide. Nem az album legrosszabbja a dal, de sajnos egy félre sikerült darab

Goin Down - Csak én hallok KoRn ihletet alap ügyileg? Ami persze nem baj, hogy hasonlít az alap, ettől se rosszabb se jobb nem lesz, csak érdekes. Egyébként egy kifejezetten jó és önismétlésképpen: egyedi dal. Nem sok ehhez hasonló Three Days Grace dal van (egy se), érdemes tenni vele egy próbát.

Minden dal kicsit más. Albumon összegészében eltér a banda korábbi munkáitól és az albumon belül a dalok egyesével is lehengerlő kreativitást és sokszínűséget tanúsítanak. Kíváncsi lennék, hogy ez első két album szerelmesei, hogyan fogadták a tónus váltást, szerintem kifejezetten jót tett, az album eladásai pedig ellenem beszélnek. Azt hogy kinek van igaza a számok igazolják...

Basement Score: 80%

süti beállítások módosítása